Izgalmas napokat él meg a Békés megyei expedíció

Mint Major Gyula, illetve a Mayorfilm beszámolójából kiderült, Kremshez közeledve egyre nagyobb hajóforgalommal szembesültek. 

Egyre több a nagy kirándulóhajó és szinte minden kis településen ki is kötnek, hatalmas hullámokat kavarva előttünk. Vége a nyugalmas hajózásnak, a kapitányoknak nagyon figyelniük kell a minden irányból támadó forgalomra – olvasható a beszámolóban. – A Duna gyönyörű hegyek között kanyarog, időnként összeszűkül és nem ritkán 16 méteres mélységet vág a hajóink alá. A zsilipelések viszonylag könnyen mennek már, a kiszolgáló személyzet időben tájékoztat, hogy melyik kamrába kell behajóznunk. Naponta átlagban két zsilipen haladunk keresztül, ezekben egyenként 10-12 métert süllyedünk alá. Négy-öt kilométerrel hamarabb illik bejelentkezni rádión a pontos tájékoztatás miatt. Fülledt időben kötöttük ki a pihenőhelyükön a közeli apátsággal szemben. 

Nem a logolcsóbb kikötők egyike, de nem bánjuk: jó helyen vagyunk. Tiszta, konyha is van a főzéshez, de felfedezünk egy közeli vendéglőt – folytatta az elbeszélést Major Gyula. – Mi sem természetesebb, hogy Bécsi szeletet rendelünk vacsorára, felhívva az egyébként magyar pincér figyelmét, hogy ne hozzon szégyent a munkaadójára, hiszen farkaséhesek vagyunk. 

Vacsora után a Duna túlsó partján fekvő apátság kivilágított fényeiben gyönyörködünk, de úgy látszik Ausztriát is elérte a spórolás. 10 órakor lekapcsolták a villanyt.