Lezárult egy hosszú korszak: nyugdíjba vonult az orosházi iskolaigazgató

Országos, megyei, városi és iskolai díjak sorakoznak azon az asztalon, amit annyiszor és annyian ismernek. Évtizedeken át ez volt az a hely, ahol egykori diáktársak, híres és világhírűvé vált táncsicsosok, jelenleg is aktív pedagógusok, oktatásszervező szakemberek, pedagógusok, szülők, diákok ültek körbe és beszélgettek innovációról, a XXI. századi jövőképről, a Táncsics-gimnázium törekvéseiről. E falak között voltak meghatározó pillanatok, nagy találkozások, a viszontlátás örömétől kicsordult könnycseppek, a fiatalság lendületét hozó, világmegváltó ötletelések, netán szigorú tanár–diák–igazgató párbeszéd okozta szemlesütések.

– Sokszor, sok helyen elmondta: egy iskola sikeressége a tanítványok sikere, ez az egyetlen fokmérő. Vajon az az ember, aki maga is egykori diákból lett tanár, majd vezetővé vált, mindig ilyen pályát képzelt el magának? 
– A sors kegyeltjének tartom magam, mert tanulmányaim során olyan emberekkel találkoztam, akik valós értéket képviseltek. Nagyszénáson az általános iskola, az indulás meghatározó volt. Első tanítóim Helt Anna, majd Enyedi Lászlóné, Bereczki Istvánné, akik nem pusztán tanítottak: élményt adó játékossággal és szeretettel fűszerezett iskolát teremtettek. Felső tagozaton is kiváló tanárokkal találkoztam, majd a Táncsicsban dr. Körmendi János lett az osztályfőnököm, aki nekem, az egyszerű falusi gyereknek hitet, tudást, mintát és tartást adott céljaim megvalósításához. Így lettem tanár. 

– Mivel magyarázza a földrajz iránti vonzalmát? 
– Mindig szerettem a térképet. Vonzott a Föld, a csillagászat, sokat hozzáolvastam. Egy-egy jó könyvvel beutaztam képzeletben a világot, és ez a világ beszippantott. A biológiát választottam második szakomnak, mert a társadalom és a természettudományok egyaránt érdekeltek. A középiskolás tanáraimtól (Pál Tamásné, dr. Forman Istvánné) ezen a tudományterületen is kiváló alapokat kaptam. Így jutottam a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára. Itt számos egykori, a Táncsicsban is tanító kiváló egyéniség oktatott (Bor Pál és Vaskor András, Szilassi Lajos), akik mentorként támogattak, és lehetőséget kínáltak később az egyetemi végzettség megszerzésére. 

– Egyértelmű volt, hogy hazatér tanítani Orosházára? 
– Kaptam ajánlatot Szentendrére, maradhattam volna az egyetemen, de nagyszüleim házába költözve Szentetornyán kezdtem tanítani, majd egy év után a szülőfalumban, Nagyszénáson egy fiatal, dinamikus csapattal. 1987-ben kerültem vissza, nagy örömömre, már tanárként egykori középiskolámba. 

– Keller József 29 éves igazgatói korszaka után öné a második nagy korszak. 26 évig igazgatta a Táncsics-gimnáziumot. Mire a legbüszkébb? 
– A 26 évre. Hiszen volt tanáraim választottak meg, tőlük kaptam meg azt a támogatást, amivel – reményeim szerint – hiteles, kreatív és eredményes vezetővé válhattam. 

– Iskolateremtő tevékenységnek nyugodtan nevezhetjük ezt a majd három évtizedet számtalan átalakulással, átszervezéssel, átnevezéssel. Mit teremtett ez idő alatt dr. Blahó János? 
– Mindig rendszerben és csapatban gondolkodtam. Egy iskola szerintem akkor jó, ha kreatív tér és nem sablonok alapján működik. Ha van egyedi lelkülete. Világosan látható a sikeresség lehetősége, és motiválni, egyben felkarolni is képes. Mindezt eredményesen végezzük itt, a Táncsicsban. Fontosak az oktatási hálózatokban történő együttműködések, ezért hoztuk létre az Orosházi Oktatási Kerekasztalt. Én dolgoztam ki a Szegedi Tudományegyetem rezidensiskolai programját. Így az orosházi gyermekeknek az Óvodától a diplomáig című programmal világos oktatási ívet tudunk biztosítani. Az iskola kreatív szellemiségét mutatja, hogy mi indítottuk el az Országos Köznevelési Értéktár mintaprogramot. Az iskola öregdiák-szervezetének újjáalakításával (Vinculum Egyesület) szoros kapcsolatot alakítottunk ki a gimnáziumban végzett és még itt tanuló generációk között. A sikeres életpályával rendelkező öregdiákokhoz köthető Vinculum Szabadegyetem egyedülálló kezdeményezés középiskolás szinten. Az iskola tudományszervező és közéleti szerepvállalása is átlag feletti. Vezetői filozófiám, hogy az iskolának komoly társadalmi küldetése van, és egyben ez jelenti a közhasznát. Sajnos mindez kevésbé felismert és támogatott. 

– Nagy múltú a Táncsics-gimnázium, 89 éves. Milyennek látja a középiskola jövőjét? 
– Az iskola légköre és értékrendje történelmi síkon alakult ki, generációkon keresztül. A tantestületet zömében az iskola egykori diákjai alkotják. Talán mondhatjuk, országosan is egyedülálló az iskola öregdiák-szervezetével való együttműködés. Így alakíthattunk ki olyan infrastruktúrát, amely magasan az átlag felé emeli a gimnáziumot. A Kaáli Természettudományos Tehetségműhely párját ritkítja az országban. A Szegedi Tudományegyetemmel kialakított együttműködés is nóvum. Az iskola emelt szintű érettségi vizsgaközpont, angol és német nyelvvizsgaközpont, Európa-szerte elfogadott informatikai bizonyítványt szerezhetnek a tanulóink diákpolgári jogon. Ugyanakkor számos új elvárás jelenik meg az iskolákkal szemben. Ezekre megfelelő válaszokat kell majd adni, megfelelő időben. Az új iskolavezetés, az elkötelezett kreatív tantestület dolga lesz ez a jövőben. 

– Nyugdíjasként milyen kihívások várnak önre? 
– Továbbra is koordinálom az SZTE Junior Akadémia programját Békés megyében. Folytatom munkámat az Orosházi Oktatási Kerekasztal titkáraként. Kilátásban van annak a lehetősége, hogy az egyetemen oktassak. Régi szenvedélyem az idegenvezetés, visszatérek a régi hobbimhoz. De imádok kertészkedni is. A legfontosabb azonban a család. Várjuk a második unokánkat, szeretnénk feleségemmel utazgatni velük, hozzájuk.

Névjegy

Dr. Blahó János a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, Orosháza díszpolgára, Táncsics-díjas pedagógus, a Magyar Arany Érdemkereszt tulajdonosa. 1996-ban a nevelőtestület megválasztotta az intézmény igazgatójának. Hat vezetői cikluson keresztül irányította a gimnáziumot. Munkásságának köszönhetően vált az iskola a régió egyik legeredményesebb, sokoldalú és kiváló infrastruktúrával rendelkező középiskolájává. Szaktanári munkájában nagy hangsúlyt fektetett a tehetséggondozásra, a személyes példamutatásra. Kiemelten kezelte diákjai társadalmi hátrányainak csökkentését. Oktatás– és tudományszervező, valamint kutatói munkásságával hozzájárult a régió és az ország kulturális gazdagodásához.