Újra a színházi pályát választaná a szarvasi Varga Viktor

– Mit jelent Önnek a színház és a színházi alkotás?
– Magát az életet. Ez egy rendkívül furcsa szakma, amit nem lehet fél gőzzel csinálni. Csodálom is mindig azokat az embereket, akik teljes értékkel bírnak a családtagok és ezen szakma felé egyszerre. Én lényegében a színházzal kötöttem házasságot. Ez határozza meg az életemet, mondhatni azonosultunk egymással. Szeretem, amit csinálok, sőt, egyfajta drog számomra. Hiszen izgalmas embereket ismerek meg, és rendkívüli szituációkba csöppenek, emellett mindig van megoldandó probléma is. Egy megunhatatlan, jó játéknak fogom fel a hivatásomat, még az árnyoldalait tekintve is. Ha újra kezdeném az életemet, ugyanezt választanám.

– Mikor lépett életébe a rendezői hivatás?
– 1997-ben, a tatabányai Jászai Mari Színházban kezdtem a pályámat, de már középiskolásként elcsábítottak Újvárba, egy színjátszó csoportba, ami nagyon megtetszett. Utána kezdtem ifjúsági rádiózni, majd egyre mélyebbre ástam magam a szórakoztató világba, ami mindig újat mutatott. A legfontosabb benne számomra az elejétől, hogy emberekkel, emberi sorsokkal foglalkozom, ami izgalmas dolog. Ráadásul a szakma komplex, hiszen egyszerre kell a társadalom pszichológusának lenni, szórakoztatni, és kitalálni, megvalósítani olyan szituációkat a színpadon, amivel az embereknek segíteni lehet és örömet okozni. Közben társadalmi problémákra is igyekszünk felhívni a figyelmet. Mindent megér azonban a sok mosoly a közönségre nézve, a taps, és az, hogy szünetet, feltöltődést tudunk adni számukra a hétköznapok monotonitásában. Sőt, olykor egy-egy előadással még inspirálni is tudjuk őket. Ezek miatt szeretek nagyon színházi rendező lenni.

– Melyek voltak a legmeghatározóbb pillanatai a színházi pályán?
– Izgalmas és megtisztelő volt számomra Tatabánya utána Győri Nemzeti Színházhoz szerződni, így egy egészen nagy teátrum működésében részt venni. Hasonlóképp éltem meg a szlovák filmekben való szereplést, illetve a dalszöveg írást Szekér Gergőnek, akivel egy tévéműsorban a döntő kapujáig meneteltünk. De a rádiót is szerettem, valamint szerkesztőként belekóstolni a televíziózás világába. Minden része kedves tehát számomra, és mindig úgy vagyok vele, hogy amit kapok, vagy választok feladatot, abba száz százalékot adok magamból.

– Az utóbbi időben nagyokat alkotott, amivel Szarvas hírnevét is öregbítette. Miként élte meg a dalszöveg írást Szekér Gergőnek, és az új műfaj teremtését?
– Azt szokták mondani, hogy az ország vízfejű, tehát minden Budapest központú. Pedig Magyarország minden szegletében izgalmas tud lenni, ezért érdemes több pontjára koncentrálni. Amikor például találkoztam Szekér Gergővel, és "belekontárkodtam" a dalába, nem csak a dalszövegen dolgoztam, hanem azon is agyaltam, mi mást tudunk még vele kezdeni. Hogyan tudnánk például elcsábítani a videoklipet forgató stábot a fővárosból Szarvasra. Persze először furcsállták az ötletet, de sikerült őket meggyőzni. Végül olyan jól sült el a dolog, hogy azóta vissza-visszatérő forgatások vannak Szarvason és egész Békés megyében. Megszerették a szakmában ezt a környéket. Szekér Gergő Hazatérsz című dalának forgatási helyszínére például turisták is járnak.

A Békési Betyárokra, és az új műfaj teremtésére térve pedig elárulhatom, hogy már rég szerettem volna úgy hozzányúlni egy magyar történelmi pillanathoz, vagy eseményhez, hogy az szórakoztató legyen, értéket adjon, és ne legyen "kirakatilag" történelmi. Helyette igazi, hús-vér emberek sorsán keresztül, szórakoztatva mutassuk be egy pillanatát például a szabadságharcnak, a betyárvilágnak. A csillagok pedig jól álltak, hiszen épp a Békési Betyárok előtt dolgoztam Szekér Gergővel, akinek a zenei világa izgalmas, és a készülő színdarabba illő. A dologban Belinszki Zoltán író, dramaturg is partner volt, így összeállt a folk musical, amely műfaj a magyar zenei motívumokat ötvözi a világzene dallamával. Végül a Békési Betyárok több mint egy tucatnyi előadása telt házas lett. Egyik betétdalát pedig még a kereskedelmi rádiók is játszották országszerte.