Népi kézművesek találkoztak Dobozon

Pál Miklósné, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke elmondta, a népi kézműves tudás felfedezése és újratanulása valamikor az 1970-es években kezdődött, amelynek eredményeként gomba módra jöttek létre a megyében is a különböző kézművességgel foglalkozó közösségek. Később ezek a csoportok különböző okok miatt elkoptak, s körülbelül tíz évvel ezelőtt már csak öt-hat közösséget lehetett összeszámolni Békésben. Ekkor született meg a gondolat, hogy a mozgalmat újra kellene indítani a közösségek erősítése és az értékek megtartása érdekében. 

A Nemzeti Művelődési Intézet támogatásával elindult egy program, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület pedig az elmúlt hat évben több pályázatot is megvalósított, amely segítette a kitűzött célok elérését, így jöttek létre például szakkörök Telekgerendáson, Nagybánhegyesen vagy Mezőkovácsházán. Nyolc évvel ezelőtt pedig úgy érezték, hogy érdemes a meglévő csoportok, közösségek számára párbeszédre lehetőséget adó találkozókat szervezni.

Pál Miklósné kifejtette, idén kiléptek Békéscsabáról, és egy olyan településre látogattak el, ahol láthatták a népi kézművesség egy újratanított folyamatát, illetve azt is, hogy mindez miként épül be a település életébe. Mint mindig, most is egy konkrét témakört, illetve tematikát is körüljártak az előadások, a beszélgetések során. Ennek során vizsgálták, hogy a kis településeknek, illetve egyáltalán a településeknek milyen esélyeik vannak megmaradásra, melyek ezek az esélyek, és az ott működő közösségek mit tudnak tenni a helyi kultúra megmaradásáért.

Helyi szakemberek megszólaltak azzal kapcsolatban is, hogy az érintett településeken mit tudtak megvalósítani, és milyen erő van a helyi közösségekben. 

A közösségek ízelítőt adtak kiváló gasztronómiájukból, illetve a megjelentek megismerték, hogy mi történt Dobozon az elmúlt tizenöt-tizenhat évben, mióta tizenkilencen újratanulták a kézművességet, és arról is szó esett, hogy miként épült be mindez a mindennapi életükbe, a rendezvényekbe.