2022.12.14. 12:22
Közel százötven cikk ad érdekes szemelvényeket a fürdőváros múltjából
Megjelent az Anno Gyula – Mozaikok, történetek városunk múltjából című kötet, amelyet kedden délután mutattak be a fürdővárosi Almásy-kastély Látogatóközpontban. A könyv 143 érdekes írást tartalmaz a legváltozatosabb témákban.
Liska András Sáfár Gyulaval, Erdész Ádámmal, Héjja Julianna Erikával és Balogh Dorottyával beszélgetett az érdekes történeteket felvonultató könyvről /Fotó: Bencsik Ádám/
A különleges kötetről kedden délután Liska András, a gyulai Erkel Ferenc Múzeum szakmai vezetője beszélgetett Erdész Ádámmal, Héjja Julianna Erikával, Balogh Dorottyával és Sáfár Gyulával. Előbbi két szakember szerzőként és szerkesztőként, utóbbi kettő szerzőként vett részt az alkotó munkában.
Mint megtudtuk, a kötet a Gyulai Hírlapban 2010 és 2012 között megjelent, levéltárosok által írt cikkeket tartalmazza. Az előzményekről megtudtuk, Mocsár-Pörjés József, az újság főszerkesztője kereste meg a Békés Megyei Levéltárat akkoriban, és abban kérte az intézmény együttműködését, hogy rövid, érdekes, képekkel illusztrált írások jelenjenek meg Gyula város történetéből a lapban. A feladatot izgalmasnak találták a levéltárosok, hamarosan sorjáztak a cikkek a legváltozatosabb témákban. Az Anno Gyula rovat rövid időn belül népszerű lett, másfél év alatt összesen 143 cikk született munkatársaik tollából.
Később felmerült a gondolat, hogy az írások önálló kötetben is helyet kapjanak, azonban ez különböző okok miatt egy ideig meghiúsult, végül a kötet megjelenését egy, a Nemzeti Kulturális Alap keretében elnyert pályázat tette lehetővé. Az írások egy kötetbe összefűzve is kimondottan érdekesek, egységet képeznek, valamint olyan színes, személyes történeteket villantanak fel, amelyek a nagyobb történeti munkákból rendszerint kimaradnak.
Mint azt a keddi beszélgetésen Héjja Julianna Erika és Erdész Ádám elmondták, a szerkesztők az írásokat tíz fejezetbe sorolták, amelyekben változó számú, kronologikusan elrendezett cikk sorakozik. A Helyben járás a városról, az utcákról, terekről mesél, az Idegenben pedig a városból elkerült polgárok élményei közül válogat. A Városunk krónikájából című fejezetben Gyula történetének fontosabbnak ítélt mozaikjai villannak fel a középkortól a 20. századig. A negyedik fejezetben a helyi ipar és infrastruktúra fejlődéséről olvashatnak. Az Ünneplőben a különleges alkalmakba – legyen az főispáni beiktatás, császárlátogatás, vagy a karácsony ünneplése – enged betekintést.
A következő két fejezet, a Hölgyeim… …és Uraim! közismert gyulai személyiségek életéből mutat be érdekes epizódokat. A szociális ellátás, egészségügy történetének mozaikjairól a Segítség a bajban írásaiból kaphatunk képet. A fehér asztal örömei a gasztronómia-történet világába kalauzol bennünket. Az utolsó fejezet, a Szabadidő, kikapcsolódás pedig a körök, egyletek tevékenységéből, sportolási, kikapcsolódási lehetőségekről ad áttekintést. Az írások a középkortól a 20. századig terjedő időszakot fedik le, de jó részt a 19. századra, a dualizmus időszakára összpontosítanak.
Liska András kérdésére Erdész Ádám elmondta, levéltárosként alapvetően hozzászoktak a nagyobb terjedelemhez, így az újságba kért 3000 karakteres hosszúság számukra furcsa volt kezdetben, de volt vállalkozói kedv. Mint a szakember elárulta, a hétfői leadási határidő mindig kicsit nyomasztólag is hatott, de egy kellemes izgalom is volt bennük, hogy érdekes és színes cikkeket adjanak. Akkoriban nem állítottak fel rendezési elvet, mindenki hozzá közel álló témában adta le írásait. A rovat hamar népszerű lett, számos visszajelzést kaptak.
A levéltárosok szabadon választhattak
A könyvbemutatón szó volt arról, hogy mindez illeszkedett a nyitott levéltárak koncepciójába, amivel igyekeztek az intézményt a nagyközönség körében is egyre inkább népszerűsíteni.
Balogh Dorottya és Sáfár Gyula is kiemelte, hogy semmiféle nyomás nem volt rajtuk, bármilyen témát választhattak, igaz, természetesen módon mindenkinek voltak olyan korszakok és kérdések, amelyek közelebb álltak hozzájuk, valamennyi szerzőnek kialakult egy-egy profilja. Sáfár Gyula kitért arra, hogy munkájukban nagy szerepe volt a Békés című lapnak, amit akkor még mikrofilmen néztek át, azóta egyébként a lapot digitalizálták, és már interneten is hozzáférhetőek az újság számai.
