Egy békési kisfiú háborús emlékei, a lezuhant orosz repülőgép története

Tarkovács Sándor tősgyökeres békési családba született. Édesapja, Tarkovács Imre kovácsmesterként kereste a kenyeret, szeretett szakmája mellett mindenféle géppel is foglalkozott, éjjelente rádiókat javított, a Daru utcai sarokházban álló műhelye mindenfelől útba esett. Élete a második világháború idején vett fordulatot: 1944 októberében légoltalmi szolgálatra rendelték be, és néhány utcabeli komájával együtt megszervezte a figyelő- és jelzőszolgálatot. A kisfia, Sándor még négyéves sem volt, amikor egy orosz, háborús gép lezuhant Békésen.

„Jómagam ez idő tájt karon ülő kisgyerek voltam, a háború fantasztikusan érdekes események sorozataként maradt meg bennem. Élénken emlékszem a történtekre, így a Békésen lelőtt repülőgépre is” – írta.

A menekülő németek ruhát és élelmet kértek

Az oroszok elől 1944 szeptemberében, és októberének elején szétzilált, fegyvertelen magyar, s kis számban német katonák menekültek. Közülük sokan bekéredzkedtek a házakba, civil ruhát és élelmet kértek, cserébe otthagyták koszos, elnyűtt, tetves katonazubbonyaikat, felszerelésük jó részét, majd pár órányi pihenés után elhagyták a vidéket. 

„Legutoljára egy német hadtáp vonult át Békésen lovaskocsikkal. Megpatkoltatták a lovakat, aztán elsiettek Mezőberény felé. Október 5-én este egy oldalkocsis motorkerékpáron két orosz felderítő-járőr érkezett, akik zörgettek a kapunkon. Annyit kérdeztek: németek vannak? Látszott rajtuk, hogy halálosan kimerültek. Édesapám beszélt szlovákul, szót értett velük, beengedte őket a házba. A konyhaasztalon egy kancsónyi sárgásbarna színű, langyos ártézi víz állt. Nekiestek és megitták. Azt hitték, tea, kértek egy kis kenyeret is hozzá. Minket, gyerekeket látva megnyugodtak, és a földre ülve hamar mély álomba merültek. Másnap kora reggelre eltűntek, otthagytak egy agyonolvasott könyvet, egy orosznyelvű Bibliát (!)...”

Légiriadót kolompoltak Békésen

Október 6-án kora délelőtt légiriadót kolompoltak Békésen. Sokan a házuk pincéjében húzták meg magukat szomszédaikkal együtt. A lakosok addigra már több hasonló riadalmat éltek át, például Békéscsaba bombázását is még szeptember 21-én.

„A férfiak kíváncsian lesték az eget. A nappalos légoltalmi ügyelő szerint Kelet felől kis magasságban néhány orosz repülőgép közeledett, laza alakzatban. Észak felől egy német vadászgép lecsapott rájuk, légicsata alakult ki. A rövid harcban az egyik orosz gép Békés belterületére zuhant, a Kis-Körös mellett a Décseri-kert Kormos-féle hídja közelében ért földet.”

Aznap Békéscsaba irányából az orosz csapatok bevonultak Békésre. Legelöl kozák lovasok mentek, zömük mindenféle harci és közúti járművel. A város lakossága végig az út mellett némán állva nézte a menetet. Az oroszok időnként röpcédula-kötegeket lőttek ki, illetve szórtak a „közönségnek”, felhívást deklaráltak. Egyetlen hangos szó sem esett. 

Megkeresték a lezuhant orosz gépet

„Délután Édesapám magával vitt, és megkerestük a lezuhant orosz repülőgépet. A látvány leírhatatlan volt. A gép ferdén a puha földbe fúródott, szárnyai teljesen letörtek, azokból mindenfelé szétszóródtak a vastagon bezsírozott lőszerek. A földön egy véres svájcisapkát is láttunk. A gép nem gyulladt ki, nem robbant fel. A levegőben átható benzin-, édeskés plexi-, és olajszag érződött, nem nyúltunk semmihez, közelebb se mentünk. A repülő zuhanás közben kidöntött egy jókora diófát, és a kert tulajdonosa szerint a motor még legalább egy óráig morgott a föld alatt. A gép farkán egy ember hullája csüngött, akit a szomszédaival leszedett és sebtében eltemetett. A házunkkal szemben lakó keresztszüleim verandájára kitett, vízzel teli vödröt két helyen átlyukasztotta egy 7,62-es kaliberű német géppuskalövedék, ami a vödörben kilencvenfokos gellert kapott, és a golyót az udvari fészer ajtajába fúródva találták meg. Sokáig ámulattal nézegettük a vödröt is, a golyót is. Néhány tetőcserép is megsérült.”

Tarkovács Sándor azt írta a naplórészletében, hogy az említett repülőgépek vélhetően tele tankkal lopakodtak Szentes-Szarvas irányába, de a légi harcot nem sikerült elkerülniük. A Békésre zuhant gépmadarat a ma már 85 éves, Budapesten élő mérnöktanár kutatásai szerint egy Messerschmidt 109-es vadász lőhette le; felülről, kissé elölről és oldalról megtámadva, a pilótafülkénél, ahol a legsérülékenyebb volt.