Olimpián is öregbítette vármegyénk hírnevét Szokai Imre

Szeret jókat enni? Csak azért kérdezem, mert bizonyára ezért választotta szakács szakmát.
– Szeretek, de még jobb érzéssel tölt el, ha másoknak is ízlik a főztöm. Húsfüggő vagyok, bármi jöhet a sült csirkétől a marhapörköltig, ugyanakkor a különleges ételsorokat is kedvelem. Fogalmam nincs, miért vendéglátósnak, ezen belül szakácsnak jelentkeztem. Bár lehet, hogy nagymamám volt rám hatással, aki egy téeszkonyhán főzött. Körülötte és édesanyám körül sokat lábatlankodtam a konyhában, hogy lássam, miként készülnek a különböző finomságok, és időnként még segítettem is.

Említette az ételsorokat. A gasztronómia a nagy tányéron kisebb adagok, ugyanakkor többféle étel felé ment el?
– Az úgynevezett bisztrókonyhák erre épülnek, és nálunk is egyre többen kapnak kedvet a gasztronómiának ehhez a világához. Itt megadják a módját az étkezésnek, nem sietnek az emberek. A párok, családok, baráti társaságok a különböző fogások között  beszélgetnek. Az ételsor általában tartalmaz hideg előételt, levest, meleg előételt, főételt és desszertet. Persze, egy-egy étterem specialitásai között nagy szerep jut az egytálételeknek is. Mivel pedig délben sokan menüre térnek be a vendéglőkbe vagy kiszállítással kérik az ételt, ennek a minőségére, mennyiségére is oda kell figyelni az adott keretek között. Mindegyiknél egy a lényeg, a vendég elégedett legyen.

Azon az estén, amikor a minap átvette a gasztronómiáért Érdemérmet, részt vett a mestervacsora elkészítésében is. Akkor már tudta, hogy nem csak a vacsora miatt kap elismerést?
– Annyit tudtam, hogy felterjesztettek az MNGSZ Békés vármegyei szervezetétől a díjra. Azt azonban még nem tudtam, hogy meg is szavazta nekem az országos vezetés, ugyanis az ilyen elismeréseket nem két kézzel osztogatják. Az elismerés egyfajta visszajelzése annak, hogy amit a hivatásomban csinálok, azt minden bizonnyal jó színvonalon teszem. Ennek pedig örül az ember, és büszke is rá. Persze, mindenhol áll az ember mögött egy csapat is.

Ön pedig igazi csapatember, hiszen a gasztroolimpiákon, vébéken soha nem egyéniben, hanem a Békés Megyei Culinary Team csapatának tagjaként indult. Az egyéni siker nem izgatta?
– Az a hitvallásom, hogy az ember ott segítsen, ahol szükség van rá, ott viszont mindig a maximumot adja. Egyfajta jolly joker voltam mindig a culinary team-ben is, a mosogatás elől sem futamodtam meg, természetesen azért nem ez volt a fő reszortom. Igyekeztem a versenyételeknél a rám eső részt a legjobban megoldani. Úgy gondolom, ez többnyire sikerült, mert a következő világversenyre is beválogattak.  

A helyi alapanyagok felhasználását mennyire tartja fontosnak egy-egy ilyen versenyen? 
– Nemcsak ilyenkor fontos, hanem a hétköznapokban is. Sokszor nem is tudjuk, mennyi kincsünk van Békésben, mennyire gazdag és változatos a környezetünk az alapanyagoknál. Ez a zöldségekre, gyümölcsökre, halakra, különböző húsokra egyaránt vonatkozik. A versenyeken a jó szereplés mellett mindig törekszünk arra is, hogy öregbítsük vármegyénk jó hírnevét a ránk jellemző alapanyagokkal, ételekkel. Közben a világtrendeket is követni kell, itt az technológiákra, konyhai berendezésekre, eszközökre is gondokok. Mindezek azonban akkor érnek valamit, ha megvannak a szakértő kezek is hozzájuk.