Arra tanítja a fiatalokat a békéscsabai szakember, hogy megértsék, elfogadják önmagukat

– A pedagógiai szakszolgálatnál tehetségfejlesztő koordinátor, mentálhigiénés szakember. Mit is jelentenek ezek?
– Többek között intelligencia és kreativitás mérése után diagnózist, mondhatni útlevelet kell adni, majd készség- és képességfejlesztő programokkal segíteni a tehetségeket. A munkám során én a gyerekek mentálhigiénés környezetét tudom megtámogatni különféle, például kortárssegítő programokkal. A környezetet kell erősíteni, vallom ugyanis, hogy megfelelő közegben jobban lehet fejlődni. Egyébként – bár nyilván vannak meghatározások – szerintem mindenki tehetséges valamiben, és kitartás nélkül a tehetség nem teljesedik ki.

– Miért választotta ezt a hivatást?
– Alapvetően tanítóként kezdtem, majd önkéntesnek jelentkeztem a tiniknek szóló telefonos lelkisegély-szolgálathoz, ahol mondhatni megfertőződtem. Az elején nagyon ment a telefonos segítségnyújtás, aztán, ahogy teret nyert a mobil, megváltozott a helyzet. Később próbálkoztunk chattel, majd ez a fajta lelkisegély-szolgálat ebben a formában okafogyottá vált. Most a személyes, a kortárssegítő vonalra van szükség.

– Más problémáik vannak ma a fiataloknak, mint húsz éve, vagy hasonlók a gondok?
– Serdülőnek lenni mindig kihívás. Más tényezők vannak most, mások voltak anno. Persze, itt van a számítógép, a telefon, a digitális technika, de a fiatal ma is fiatal. Nem mindig beszélnek róla, de a járvány vagy a háború hatásai megjelennek az ő életükben is. Például a covid idején megélt online kapcsolat mégsem olyan, mint a személyes, és amikor vissza kellett menni, akkor nehezebb volt a beilleszkedés, megnőttek például az alvás- vagy evészavarral kapcsolatos problémák.

– Sokszor éri az a vád a fiatokat, hogy úgyis csak telefonoznak. De ezek szerint megvan az igényük a személyes kapcsolatokra.
– Meg, persze. A telefon nyomkodása sem mindig elítélendő, mert sok mindent meg lehet nézni, és tájékozottak, rendkívül sok információnak utánajárnak. Látszólag lusták, nem figyelnek semmire, elfelejtenek azonnal mindent – de ilyenek voltunk mi is, és megvannak a biológiai okai is, amiért így működnek. Azért szeretek a fiatalokkal foglalkozni, mert valójában hihetetlen bájosak és elszántak tudnak lenni, például egymás segítésében, odafigyelnek a másikra. És igazából rögtön levesznek mindent, ezért is érdemes velük őszintének lenni.

– Őszinték ők is, akár másokkal, akár saját magukkal szemben?
– Ha a bizalom megvan, akkor nagyon. Hamar meg is ajánlják ezt a bizalmat. Előfordul, hogy hirtelen olyan dolgokat is mondanak, ami meglepi az embert. Nem próbálják eltakarni a problémáikat. Ahhoz, hogy tudatosuljanak bennük ezek a helyzetek, fontos, hogy meg tudják határozni az érzelmeiket, mert akkor tudnak fejlődni. Ez nehéz, fiatalnak és felnőttnek egyaránt. Mondhatom úgy is: vedd észre a szíved, aztán vedd elő az eszed, hogy a szíved legközelebb jó irányba menjen.

– Mi a hitvallása? Hogyan kell foglalkozni a fiatalokkal?
– Oda kell menni hozzájuk, anélkül nem működik. Meg kell szólítani őket, helyzetbe kell hozni magunkat, ott kell lenni köztük. Felületet, elérhetőséget kell nekik biztosítani, persze nem szabad a nyakukra járni. Sokszor segítséget is kell kérni tőlük, mert van, amihez én nem értek, ők viszont igen. Ez mind építi a kapcsolatot.

– A szülőknek is ezt kellene tenniük?
– Bátor lennék, ha megmondanám, hogy miként kell foglalkoznia a szülőnek a gyerekével. De ha úgy érzi, hogy serdülőkorára elromlott a gyerek, akkor gondoljon bele, hogy ha 12-13 évig rendes volt, akkor most sem romlott el, csak változik. Meg kell várni, míg ő akar beszélni. Mert arra, hogy mi volt az iskolában, nyilván az a válasz, hogy semmi. De egy óra múlva kimegy a konyhába, és elkezd beszélni. Felületet kell hagyni. És megengedni a növekedést. Nem szabad félni attól, hogy felnőnek. Mert mi is azt szeretnénk. Akkor vagyunk büszkék, ha bizonyos értelemben már távolodnak, mert új világot fedeznek fel. Úgyis visszajönnek, amikor kell.