2023.07.28. 20:26
Félreértette az orvos: nem kutya, hanem egy csuka harapta meg a gyomaendrődi asszonyt
Közel két évtizede már annak, hogy horgászatra adta a fejét a gyomaendrődi Joóné Gyuricza Mária, aki unokái miatt fogott pecabotot, amit a gyerekek kirepülése után sem engedett el. Mára legfőbb hobbijává vált a halak kifogása, ami igazi kikapcsolódás számára a mindennapokban.
A Hantoskerti-holtágból találkozásunk előtt éppen egy kárászt fogott a horgász nagymama.
Fotó: Dinya Magdolna
Joóné Gyuricza Máriát éppen reggeli horgászat közben látogattuk meg a napokban, a gyomaendrődi Hantoskerti-holtág partján. Kérdésünkre elárulta, 1953-ban született, augusztus 23-án, tehát hamarosan betölti a 70. életévét. Egy Gyomaendrőd közeli tanyán látta meg a napvilágot és ott is nőtt fel. Később mezőgazdasági iskolába járt Eleken, ami után egy tehenészetben dolgozott. Férjhez ment, két fia született, unokája pedig összesen öt született, név szerint Noémi, Dániel, Antal, Zsolt és Ádám.
A pecázás pedig az unokák kapcsán került az életébe, hiszen a két fiú horgászni szeretett volna, de senki nem akart velük menni. Így aztán 2005-ben letette a horgászvizsgát, és ő járt ki velük a holtágra. A gyerekek idővel felnőttek, és kirepültek, neki azonban megmaradt a pecázás. Máig a legfőbb hobbija, és a legjobb kikapcsolódásnak tartja. Megtudtuk, bár már a nyugdíjas éveit tapossa, de még dolgozik, így a műszak előtt, vagy éppen utána ül ki a partra elcsendesedni, és persze halakra "vadászni". Főként egyedül horgászik, az nagy ritkaság, amikor az unokák mindannyian Gyomaendrődön vannak, és csatlakoznak hozzá.
Joóné Gyuricza Mária elmondta, versenyekre nem jár, csupán a maga kedvére pecázik, és a kisebb, úgynevezett méreten aluli halakat mindig visszadobja. Sőt, legtöbbször a nagyokat is, így csak néhány példányból készül ebéd vagy vacsora. Ha pedig már halételekről van szó, azt is elárulta, hogy azok közül a halászlé a kedvence, ami viszont úgy az igazi, ha minél többféle halból készül, és minél nagyobb adagban, ezért mondhatni ritkán készíti. Leginkább akkor, amikor a család összegyűlik. Szereti továbbá a sült halat, de a szálka nagy "ellensége".
A horgász nagymama főként a Torzsás-zugi holtág parti telkükön horgászik, de olykor egy ismerősük telkén, a találkozásunk helyszínen, vagyis a Hantoskerti-holtágon is megnézi, hogy milyen a fogás. A legnagyobb hal, ami eddig a horgára akadt egy 15 kilogrammos amur volt, de fogott többször 14, 10, illetve 5 kilogrammos pontyokat is.
Elárulta, a kedvenc, és örökké vadászott halfaja a süllő, ami számára a legfinomabb mind közül. Hozzátette, harcsára például nem szokott halászni, de abból is sikerült már kiemelnie egyet, ráadásul 10 kilogrammosat. Volt továbbá kalandja egy csukával, ami a kifogás után megharapta. A sérüléssel elment a háziorvosához, aki nem csukát, hanem kutyát értett a beszámolóból, így a harapós állat oltási könyvét akarta elkérni. Amikor kiderült, hogy egy halról van szó, jót nevettek a dolgon, és azóta is mindig emlegetik, ha vizsgálatra megy. Ez volt talán a legviccesebb horgászattal kapcsolatos története. De akadt olyan is, amikor elvitte egy nagyobb hal a botot, amit egy másik darabbal vadászott ki. A damil viszont odalett róla. A legkedvesebb élményei pedig a "legrégebbiek", méghozzá azok, amikor még az unokáival együtt pecázott.
Megörökölt botokkal pecázik a nagymama
Joóné Gyuricza Mária a felszereléséről elárulta, nincsenek új és szupermodern horgászbotjai, ő régi, főként megörökölt darabokkal ül ki a partra. Éppen ezért csupán orsókra, horgokra, damilra és csalira költ, ha a hobbijáról van szó. Csalinak süllőre természetesen kishalat használ, ha pedig nem célirányosan megy, akkor különböző feldolgozású és ízesítésű kukoricát húz a horogra. A legjobb helyszínekről elmondta, szinte mindig máshol jobb éppen a fogás. Leginkább a holtágakon pecázik, de volt már bányatónál is, ahol csak nagyobb halakat fogott.
