Hamarosan kikelnek a mocsári teknős tojásai a Kis-Sárréten

Mint ismertették, ez az Eurázsiai elterjedésű, védett faj a teknősök rendjébe és a mocsáriteknős-félék családjába tartozik. Országszerte megtalálható a mocsaras területeken, tavak és folyók mentén, de elsősorban a lassú folyású, és álló vizeket kedveli, mivel alapvetően vízhez kötött faj, ideje nagy részét vízben tölti. 

A Kis-Sárréten a vizes élőhely-rekonstrukciók, illetve a halastavak közelsége is kedvező a faj számára. A teknősök gyakran mozognak a víztestek között azokon a helyen, ahol több különféle víztest található egymás közelében. Ennek köszönhető, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park munkatársai területbejárásaik során gyakran találkoznak velük. Ez a vándorlás azonban többféle veszélyt is jelent rájuk. Egyrészt, ott vannak a ragadozók, másrészt pedig úttesteken el is üthetik őket. A teknősök túl is hevülhetnek a forróságban, bár általában inkább az árnyékos útvonalakat választják.

A mocsári teknős a Kis-Sárrét változatos élőhelyein jól érzi magát, hiszen szereti a növényzettel benőtt vízrészeket, ahol nyugodtan sütkérezhet a mélyebb vízzel körülvett szigeteken, kiemelkedő faágakon, ahonnan veszély esetén könnyedén víz alá merülhet. Számára fontos a mozaikosság, mivel a víz mellett szüksége van háborítatlan szárazföldi élőhelyekre is, főként olyan laza talajú részekre, amelyet kevésbé borít növényzet. A mintegy 6-10 tojását ide rakja le május végén és júniusban. A kis teknősök augusztusban vagy szeptemberben kelnek ki, azonban előfordul, hogy a később lerakottak a tojásban vészelik át a telet.

A Körös-Maros Nemzeti Park ismertette, télire a mocsári teknős az iszapba fúrja magát, vagy a vízen kívül ássa be magát a földbe. Kedvező időjárás esetén korán, már március elején előbújik, de párzása csak áprilisban kezdődik. Habár alapvetően  ragadozónak tekintik, növényi táplálék is szerepel az étrendjében.

A mocsári teknősnek – főként fiatal korában – több ragadozója is van, a fészkeiket sok állat fosztogatja, de a legnagyobb veszélyt az idegenhonos teknősfajok jelentik rájuk, melyek agresszív viselkedésükkel kiszorítják ezt az őshonos fajt. További veszélyeztető tényező az élőhely elvesztése. A nemzeti park hangsúlyozza, a vizes élőhely rekonstrukciók azért is kiemelkedő jelentőségűek, mert a teknősök esetében sem elegendő csupán a vizek védelme, hanem a tojásrakó helyeket is meg kell óvnunk a faj fennmaradása érdekében.