Szent István bölcsességéből, előrelátásából, bátorságából erőt merítünk

A szónok személyes kapcsolatait elevenítette fel, hiszen a rendszerváltás óta az orosházi gazdákkal közösen indították el a Kárpát-medencei összefogást. Itt állítottak emlékművet, alapítottak emléktáblát, ezt külön megköszönte a közösségnek.

– Minden magyar ember lelkében ünnep ez a mai. Mi Szent István népe vagyunk. Államalapító királyunkra emlékezünk, aki földet, hazát, népének önálló államiságot teremtett. Büszkék vagyunk arra, hogy ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyzete a magyar államot és hazánkat a keresztény Európa részévé tette. Szent Istvánnak köszönhetjük nyelvünket, a törvényes rendet, az európai kultúrkörbe való befogadásunkat – fogalmazott a  szónok, majd arra emlékeztetett, hogy ez a jeles ünnep korán kiemelkedett a többi közül. Köszönetet mondott az orosháziaknak, akik a téren álló Szent István szobrot felállították, felavatták.

– Mi, akik a Kárpát-medencében élünk, a magyar nemzet születését, az 1000 éves államot ünnepeljük, ami példátlan sorscsapások ellenére is kitartott, összetartott, védőpajzsként védte Európát – mondta Jakab István, majd a napi nehézségeket sorolva (klímaváltozás, aszály, torz ideológiák, háború) arra figyelmeztetett, mindezek s különösen a háború, a lelkekben okoz rombolást.

– Ezért is kell az ünnep. Meg kell állni, hogy erőt merítsünk múltunkból, valósághűen értsük a jelent és bölcs döntéseket hozzunk a jövőnkért. Ez valamennyiünk közös felelőssége. A nemzet összetartozásának az ereje átsegít minden nehézségen. Most kell Szent István bölcsességéből, előrelátásából, bátorságából erőt merítenünk. Ma is hatalmas áldozatokat kell hoznunk. Védjük Európa határait, védjük nemzeti értékeinket, keresztény hitünket. Nemet mondunk a háborúra, igent a békére, miközben a legnagyobb humanitárius segélyprogramot valósítjuk meg. Mindent megteszünk a kárpátaljai magyar közösségért – mondta, majd személyes látogatásairól, tapasztalatairól, a magyar gazdákkal ott folytatott segítségnyújtásról is szólt.

Gondolatai zárásaként arról beszélt, amikor hálát adunk az új kenyérért, hisszük, hogy a kenyér, a test, a lélek egybetartozik. A közösen megtört kenyér a család kovászává válik, a család pedig a nemzet kovásza. Majd az ökumenikus kenyérszentelést követően minden résztvevőt megkínáltak az új kenyérből.