A Kispipa és a Kotró is odalett Csabán, a Nevenincs és a Sarok tartja magát

Még „c-úrnak” hívtak a Békés Megyei Hírlap szerkesztőségében, amikor az első cikkecskét írtam a Bocskai utcai Kispipáról a ’90-es évek végén. Az újságnál mindenkinek volt akkoriban egy betűjele is, ami a cikk aláírásaként szerepelt. Nekem a „c” jutott a Nyemcsokból, de nem ez a lényeg, hanem maga a cikk, ami beszámolt arról, hogy kispályás kocsmameccset rendeztek a Kispipa és a Nevenincs között. Nem sörözésben, hanem futballban.

A kocsmák törzsközönsége táblákkal vonult  

Mivel a Pipához közelebb laktam – néhány háznyira –, mint a Nevenincshez, és sógorommal is ott vitattuk meg az élet nagy dolgait, váltottuk meg a világot, a Pipa csapatába válogattak be. Szombaton kora délután volt a meccs, és a törzsközönség táblákkal vonult a közeli pályára, közben hangpárbajt vívtak már az utcán. A meccs után közös vacsorán vettünk részt a Pipában, aztán volt természetesen visszavágó is, majd a Nevenincsben vacsora.

Ezek után nem csoda, hogy örömmel számoltam be 2002-ben arról, hogy békéscsabai alkotópáros nyerte a Tiszaújvárosban megrendezett 49. Országos Független Filmfesztivál fődíját. A filmes seregszemlére 30 film jutott be előválogatás alapján a legkülönbözőbb műfaji kategóriákban. A játékfilmek, a dokumentum- és kísérleti filmek vetélkedését a Jancsó Miklós filmrendező által vezetett öttagú zsűri értékelte. Major Gyula rendező és Thury Gábor operatőr 13 perces dokumentumfilmjükért, a Nevenincs című produkcióért az országos fesztivál fődíját vehették át. A film vágója, Marjai Lajos, a Csaba Tv munkatársa volt. A méltatásban többek között az állt: „A film hiteles érzékenységgel emberi sorsokat villant fel egy kocsmák között zajló labdarúgó-mérkőzés hátterében.”

Nem mese: a Meseházból is jártak a Kotróba

A Kispipa törzsközönsége lényegében egy nagycsaládnak számított, még farsangot is tartottunk. A lányom 1998-ban született, és babakocsival a Széchenyi-ligetbe vittem sétálni. Feleségem mindig rám szólt: „Be ne menj a Pipába!” Nem kellett, mert mindig akadt valaki, aki kiadott egy sört az ablakon keresztül, Ürmös Bandira és Deák Ferire élénken emlékszem. 2000-ben költöztünk el a Bocskaiból, de azért időnként visszajártam nosztalgiázni a Pipába.

Persze, a történet nem rólam, hanem a kocsmáról szól, melynek a bejárata fölött ott a nagypipa. A hidegben fűtött a kályha, ment a biliárd, a kártya, a sakk, játékgépeken is kipróbálhatták a vendégek a szerencséjüket. Újságok jártak az italboltba, amit a felújítás után már presszónak kereszteltek el. Közös lottókat adtak fel a törzsvendégek, ennek is kinevezték a felelősét, nehogy beragadjanak a szelvények.

A másik közeli, ellenkező irányban lévő búfelejtő a Kotró volt. Ha jól emlékszem, hajópadlós és kőpultos. Kéményseprőnek is hívták, de Kotró néven többen ismerték. Szemben a Meseház, a nemzetiségi klubház, ahol rendezvények, koncertek zajlottak. A törzsvendégeken kívül a zenészek, a közönség tagjai is bemelegítettek itt a műsorok, koncertek előtt.

A Lila Akácnak már hűlt helye, de a Sarok működik

Innen nem messze van, szintén a Békési úton a Sarok büfé, amit Aradszki Gábor és testvére üzemeltet jó ideje. Jó kimondani jelen időben. Kávé, édesség, üdítők és szeszes italok szerepelnek a kínálatban. Kedvelt találkozóhelye a környékbelieknek, tőlük tudtam meg, hogy a közelben, a Reményi utcában működött a Lila Akác, ezt emlékeim szerint nem ismertem. Hajnali öttől nyolcig volt nyitva, ebben az időintervallumban mentek dolgozni a melósok, és beugrottak előtte ide. Délután egykor nyitott ki újra, és éjszaka 11-ig fogadták itt a vendégeket, úgy hallottam, kaszinóként is funkcionált, és műsorok is mentek. A Szarvas kocsmában is megfordultam, mert egyik legjobb barátomék ott laknak pár háznyira. Ők még most ott laknak, de a Szarvasnak már hűlt helye. Miként a város részein számos italmérő helynek.

Jó régen lehetett, amikor a csabai önkormányzatnál dolgozó barátom elárulta, készítettek kollégájával egy kocsmatérképet. Munkájukból fakadóan állandóan járták a várost, és ha már így alakult, feltérképezték az összes kocsmát, vendéglőt. Behozta a kocsmatérképet a szerkesztőségbe, és elcsodálkoztam, hogy 166 italmérő hely szerepel rajta. Nem tudom, hogy hol tartunk ma, de szerintem szinte Békéscsaba minden részéről lehetne hasonló cikket írni, mint a Kispipáról és környékéről.