Idén négy versenyt nyert német vizslájával Fülöp Imre

– Hogyan kezdődött a „kutyázás” az életében?
– A vadászathoz a mai napig nélkülözhetetlenek a kutyák, én pedig mindig szerettem volna, ha a kutyáim a legjobbak, és dolgoztam is ezért. Néhány évre elkerültem a szakmából, majd amikor visszatértem a hivatásos vadászathoz, kaptam az inspirációt, hogy próbálkozzam meg a versenyzéssel is. Ez komoly kihívást jelentett, hiszen a kutyát a csúcsra kell képezni. Egy-egy versenyen hasonló feladatokat kell elvégeznünk, mint egy vadászaton, ugyanakkor a bírók elsősorban a hibákra figyelnek, javítási lehetőség pedig nem igazán van. Csak egyetlen esély nyílik a bizonyításra. Nagyapám hivatásos vadász volt, édesapám is vadászott, mindig volt kutyájuk is, így természetesen a családi hagyományok is motiváltak.

– Mit kell tudni magáról a német vizsláról?
– A magyar vizsla mellett a német vizsla számít az egyik legjobb mindenes vadászkutyának Magyarországon. Utóbbi már elterjedtebbnek is számít a magyar vizslánál, és az egész világon nagyon népszerű. A német vizsla kicsit makacsabb természetű, sosem lehet hátradőlni, kicsit mindig a saját útját akarja járni. Egy jól kiképzett kutyával viszont álom dolgozni. Fannival, így hívják a német vizslánkat, nyolchetes korábban kezdtem el foglalkozni. Először nem ment minden tekintetben jól a munka, bár folyamatosan, napi szinten foglalkoztam vele, adtam neki időt. Egyéves volt, amikor újra még intenzívebben folytattuk a munkát, érződött a kutyán, hogy akar dolgozni, hogy akarja csinálni.

– Mi a kulcs egy kutya felkészítésében?
– Kutyánk most 5 és fél éves, és több mint négy év munka van benne. Ez azonban csak az eredmények egyik összetevője. Fanni mára teljesen megérett szellemileg is, érti, hogy miről van szó, bármennyire érdekesen hangozhat, de mindig tudja, hogy ha egy versenyen vagyunk, ahogy azt is, ha egy vadászaton. Nyolc éve én is folyamatosan képzem magam, hogy minél inkább tisztában legyek azzal, miként építsem fel a kiképzést, a vezényszavakat, az ültetést, a fektetést. Emellett folyamatosan ismételjük a különböző mezei, erdei és vízi feladatokat, mindazt, ami egy-egy vizsgatípusba, illetve versenybe beletartozik. Elsősorban autodidakta módon tanultam mindezt, de sokat ellestem másoktól, és a saját hibáimból is rengeteget okultam.

– A sikersorozatuk tavaly kezdődött, de idén csúcsosodott ki igazán. Hogyan alakultak a versenyek?
– Valóban már tavaly érezhető volt, hogy a kutya teljesen megérett a legkomolyabb kihívásokra is. Idén előbb a kezdők és a bajnokok versenyén a nemzetközi kategóriában, majd egy tiszakécskei megmérettetésen szereztünk ötödik helyet. Mindkét helyen első díjas minősítést érdemeltünk ki, illetve Tiszakécskéről a legjobb vadmegállás különdíját is elhoztuk. A Josera Kupát megnyertük, majd az addigi eredményeknek köszönhetően bekerültünk a magyar csapatba, a magyar válogatottba, amely a németországi Duna Kupán képviselte hazánkat. Itt hibátlan teljesítménnyel sikerült maximális pontszámot elérnünk, a magyar csapat pedig második lett. Az Alföldi Regionális Verseny döntőjét megnyertük, a főverseny fináléjában pedig negyedikek lettünk. A Német Vizsla Nemzetközi Versenyen pedig ugyancsak az első helyet érdemeltünk ki. Emellett mindenütt első díjas minősítéssel értékeltek. Jövőre is szeretnék folytatni a versenyzést, és újra nekifutunk a főversenynek is, bízva abban, hogy akár az első helyet is sikerül elérni. Ennél a sportágnál néha egészen apró dolgok döntenek, és az utolsó pillanatban is el lehet „csúszni”.

– Kicsit laikusként kérdezem, hogy a kutya Önöknél is családtag vagy ezt inkább munkakapcsolatnak nevezné?
– Mindenképpen családtag. Fanni 8 hetes kora óta velünk van, hozzánő az emberhez, ahogy a többi kutyánk is. Mindannyian hőszigetelt házban, de kint alszanak, saját kennelük van. Számomra nagyon sokat jelent, hogy a feleségem és a lányom is szereti a kutyákat, ha túlnyúlik a napom, ők figyelnek rájuk, gondozzák őket.