Minden gyerek hallhatta, mekkora kincs a tócsa, a vízállás

Gyebnár Emőke, a Körösök Völgye Natúrpark Egyesület programszervezője köszöntőjében kiemelte, február 2-a vizes élőhelyek világnapja; 1971-ben 18 ország írta alá a Ramsari Egyezményt, aminek azóta több mint 130 tagja van.

– Magyarország 1979-es csatlakozása óta 29 itthoni vizes élőhely került a nemzetközi jelentőségűek jegyzékére, ilyen a Balaton, Gemenc, a Felső-Tisza, a Fertő-tó, a Hortobágy, a Tatai Öreg-tó és a hozzánk legközelebb eső Biharugrai-halastavak és környéke, valamint a kardoskúti Fehér-tó is – sorolta. Hozzátette, sajnos az elmúlt 150 évben a vizes élőhelyek mintegy 80 százaléka veszett el.

Boldog Gusztáv hangsúlyozta, nagyon körültekintően kellene gazdálkodnunk a vadvizeinkkel, hiszen ami az embernek ivó- és öntözővizet ad, rengeteg állatnak az élőhelye is. Az interaktív előadáson szóba került a folyószabályozás, a szakember elmondta a mezőberényi, a békéscsabai Kazinczy iskola és az Esély központ kisdiákjainak, valamint a békéscsabai Dr. Becsey Oszkár utcai, Kölcsey utcai és Ligeti sori óvodásoknak, hogyan csökkent le a vizes élőhelyek kiterjedése, hogyan érinti a változás a növényzetet, az állatokat. Vázolta, mit tehetünk a megmaradt területek megóvásáért országos szinten és a házunk táján.

– Amikor leesik az eső, óriási „tócsák” alakulnak ki, amiket nem szabadna rögtön eltüntetni. Meg kellene őrizni a talajban a vizet, feltöltve a csatornákat, a medreket. Ha itt, Békéscsabán a házak előtti árkokban sok vizet látunk, nem bosszúságot kell éreznünk, hanem örömet, hogy van hol laknia, szaporodnia a békáknak, gőtéknek, szitakötőknek. Ha nincs víz az árkokban, ezek a fajok eltűnnek – sorolta Boldog Gusztáv, hangsúlyozva, a víz az éltető forrás, minden élet eredője, tápláló közege. Hozzátette, ha nem vezetjük el azonnal a lehullott csapadékot, a fák sem száradnak ki a kertünkben, és a veteményest sem kell folyton öntözni. Példaként hozta fel Pósteleket, ahol nemrég egy egész kiszáradt erdőtagot kellett kivágni, de parkjainkban is kiszáradt a fenyők, tuják többsége. 

– Az okot szívesen fogjuk az elmúlt nyarakra, de az igazság az, hogy hosszú évek alatt csökkent le ennyire a talajvízszint. Az ásott kutak vize is méterekkel lejjebb van. A fás szárú növények regenerálódása, fittsége is kárát látja ennek; ha legyengül egy fa, akkor nő a kártevőknek (gombáknak, rovaroknak) kitettsége is, pedig eredendően lenne ellenanyaga. Sajnos elengedjük a vizet, elpocsékoljuk és rettegünk a belvíztől is. Mindent csatornázunk, felszántunk, pedig a természetbe nem szabadna kivinni a „katonás rendet”, a konyhakerti szemléletet, a természetnek saját rendje van, ez maga az ökoszisztéma. A kígyósi puszta most épp tele van vízzel, ez a természetes. A szikes legelők úgy tűnnek fel, mint a tenger, ám egyméternyi mélyen már csontszáraz a föld. Aggódva nézem, ahogy erdeinkben a csatornák, az egykori folyómedrek évek óta üresek. Az erdei béka, a barnavarangy nem tud hol szaporodni, és ha ez a tendencia négy-öt éven át folytatódik, sok más állatfaj mellett ők is kipusztulhatnak a területről. Mindez a szemünk előtt zajlik – részletezte Boldog Gusztáv. Hangsúlyozta, a tócsák a barátaink, az állandó és időszakos vízállások alapozzák meg az egészséges természeti környezetet, emellett hosszútávon kondicionálják a szántóföldeket, csökkentik az aszálykárt. A vizes élőhelyek világnapjának egyik célkitűzése a természetvédelem és a gazdálkodás közötti összhang megteremtése.

A szakember részletesen beszélt a gyerekeknek a vármegye élővizeiről is, a Körösökről, a holtágakról. Elmondta, a legtöbb folyó országhatárokon folyik keresztül, a legtöbb tenger és nagy tó is több ország határát érinti. A vándormadarak vonulásuk során vízről vízre repülnek, több államot érintve, ezért fontos a nemzetközi összefogás.

– Itt, az Alföldön a nagy lilikek, nyári ludak szép számmal megfordulnak, és időről időre megfigyelnek egy-egy példányt a vörösnyakú lúdból, kis lilikből, apácalúdból, örvös lúdból is – tette hozzá.