2024.04.16. 11:07
Elhunyt a csabai Rózsa gimnázium egykori igazgatója
Életének 80. évében elhunyt a minap dr. Kovács János, a Békéscsabai Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium jogelődjének, a Rózsa Ferenc Gimnáziumnak egykori igazgatója. Az intézmény nevében dr. Farkasné Csató Katalin tanár búcsúzott a nyugdíjas igazgatótól.
Dr. Kovács János 1997 és 2007 között volt a Rózsa Ferenc Gimnázium igazgatója. Messziről érkezett, életének nagy részét kedves városában, Egerben töltötte. Mi hozta Békéscsabára? A család iránti szeretete, hiszen felesége ide kötötte. Mi hozta a Rózsa Ferenc Gimnáziumba? A válasz mindig ugyanaz volt: „Ez egy jó gimnázium, egy jó közösség, amiért szívesen dolgozom.”
Valóban ezt tette. „János egy ötletember” – mondta róla egyik helyettese. És csakugyan mindig kigondolt valamit. Új osztályszerkezetet alakított ki azért, hogy korszerűbb legyen az oktatás; közösségi tereket hozott létre azért, hogy "kényelmesebb" legyen a gimnázium épülete; pályázatokat írt, hogy gazdagítani lehessen az informatikai eszközök állományát, a könyvtárat; hogy együttműködjenek a város vagy éppen a térség iskolái.
Igazi pedagógus volt, aki minden korosztállyal megtalálta a hangot. Tanított általános iskolában magyart és testnevelést, volt igazgató középiskolában, vezetett regionális képzőközpontot, ahol felnőttekkel foglalkozott. Fontosnak tartotta, hogy ezt a sokszínűséget tudományos ismeretekkel is megerősítse, ezért pedagógiából egyetemi doktori címet szerzett.
Dr. Farkasné Csató Katalin ezt is írta a búcsúztatóban: Van egy dal, amit régen minden ballagáson elénekeltek a végzős diákok: „Régi mesékre emlékszel-e még / Volt egyszer rég, volt egyszer rég. /…/ Ó mondd, miért nem mesélsz már nekem? / Boldog időt soha nem feledem. / Hallani vélem a hangodat még, / Volt egyszer rég, egyszer rég.” Mióta megkaptuk a szomorú hírt, újra és újra dúdolgatom ezeket a sorokat. Eszembe jutnak a kirándulások, az összejövetelek, amikor minden felvetődött témához volt egy-egy történeted. A folyosói beszélgetések, a biztatások, a szavaid, hogy mindig ki lehet találni valamit, amivel meg lehet oldani a problémákat és jobbá tehetjük életünket.
– Biztos vagyok benne, hogy kollégáid, tanítványaid sokáig hallani vélik a hangodat még – írta nekrológjában dr. Farkasné Csató Katalin.