Gabnai: Öntörvényű gyökér vagy példakép?

– Az én életem hétköznapi. Nincsenek allűrjeim, nem akarok megfelelni semmiféle szerepelvárásoknak – mondta Gabnai Csaba. – A munkatársaimon túl csak néhány emberrel érintkezek. Nincsenek menő kapcsolataim. Megvetem azokat, akik pillanatnyi, kedvezőnek tűnő gazdasági helyzetük miatt „kibüszkülnek”, sznobként viselkednek, öltözködnek, élnek. Én most levágattam a 20 éves pulóverjeimnek az egyik ujját teljesen, a másikat csak félig, nehogy azt higgyék, hogy én is épp úgy divatolok, mint azok.

– Sokfelé hallani, hogy Békéscsabán felértékelődik az utca, ahol telket vásárol vagy építkezik. Ugyanakkor azt is hallani lehet, hogy a nem ritka, utcai konfliktushelyzeteivel a zseniális megítélését lerombolja.

 – Örülök, hogy erre válaszolhatok, mert az, aki úgy gondolja, hogy az én beruházásomnak köszönhetően értékelődik fel az utca, az erősen túlértékel. Beruházásaimat igyekszem egy településen belül a gazdasági fejlődés várható irányába állítani. Mivel nem engedhetem meg azt, hogy gazdasági lehetőség és érték szempontjából a legértékesebb részen vásároljak telket, a pillanatnyi érték szempontjából a második, harmadik vonalban igyekszem venni, mert ugyanaz a méretű telek Békéscsaba legértékesebb részen 80–100 millió forint, míg, amit én keresek, az durván 20-25 millió. De ha jól ráérzel a településen belüli, rövid távú gazdasági fejlődés irányára, mire a kivitelezés elkészül, a városrész, az utca az időközben megvalósuló fejlesztések miatt felértékelődik. Így szerencsés esetben beruházásod a legértékesebb részek közé kerül.

– Mondana erre egy konkrét példát?

– Mondok egyet. Vásároltam az ingatlanválság idején egy már régóta árult, kevésbé értékesnek számító saroktelket. Mire elkészült a beruházásom – ami egy társasházi lakástömb volt egy bérelhető, nagyobb üzlethelyiséggel és garázsokkal – Békéscsaba legdrágább utcája lett a statisztikák alapján. Ilyesmi jó néhány volt. Ezek nekem véletlenül, könnyen mennek, mert a legtöbb magamfajta őrültnél van valami, amiben az átlagnál jobbnak számít. Ezekért nem kell csinálnom semmit, csak ténfergek, és hagyom, hogy a külső környezetből érkező ingerekre válaszul az ösztönreceptoraim kibontakozzanak. Cserében van ugyanakkor egy csomó dolog, amiben átlagon aluli vagyok, például amikor fáradt vagyok, minden épületet egyformának érzékelek. Ilyenkor alig találok ki egy utcából, mert mindent egyformán szürkének látok. Az üzemeltetéshez, működtetéshez szükséges technikai dolgokban sem számítok jónak. Ezekben munkatársaim lényegesen felkészültebbek, de nagyon sok segítséget kapok Mónitól, a feleségemtől, aki ezekben kimondottan jó. Vagy például egy alapdolog: én nem szoktam boltba menni, nem is tudom, hogy ott mi, hogyan működik, és az árakat sem ismerem.

– A konfliktushelyzetekre nem válaszolt. Azokról mit mond?

– Igyekszem azokat elkerülni, de nem mindig olyan könnyű az. Épp a napokban egy önmagát komolyan vevő ügyvédficsúr, amikor telefonon hívtam, vagy két héten keresztül pökhendien azt írta vissza: „szabadságon vagyok". Ezt azért már csak meguntam. Miután előállítottam, mindjárt alábbhagyott a magabiztosság. Az ilyet nehezen tűröm, mert mi, egyszerű emberek az ilyesmit nem engedhetjük meg, én például sosem vagyok szabadságon, éjjel nappal elérhető vagyok, 24 órás műszakban élek.

– Egy ilyen 24 órás ügyeletet adó embernek akkor milyen egy éve?

 – A tavalyi évem nem különbözött a többitől. Az ünnepnapokat és a hétvégéket is beleértve összesen kétszer három napot maradtam a munkámtól távol. Sikerült felépítenünk a piacnál és Békéscsaba belvárosában, két helyszínen közel 40 garázst, melyek mindegyikét még tavaly bérbe adtuk. Hoteleinkben levédekeztük megújuló energiaforrások beruházásával az energiaválságot, a csabai hotelünk egy újabb épületrésszel bővült tavaly. A következő évre szánt fejlesztés telkét is megvásároltam. Ezeket önerőből, a piacról finanszíroztam. Hasonlóan sűrű volt az azt megelőző 20 év is. Az a baj, hogy én csak így szeretek, folyamatos nyomás alatt élni, úgy szeretek ébredni, hogy pezseg a vérem az adrenalintól. A jövőben a nyomást csak fokozni kívánom, még csak 55 éves leszek, messze vagyok erőm teljétől. Engem zavar, hogy Magyarországon egy 55-60 éves férfi már nyugdíjról meg kiégésről beszél, miközben Amerikában vagy Nyugat-Európában egy vezetőt 60 éves kor fölött kezdenek komolyan venni. Egy vállalkozást működtetni, fejleszteni idegileg és fizikailag is egyaránt megterhelő. Ezért igyekszem most is topkondícióban tartani magam, és maximálisan egészségtudatosan élek. Nem fogyasztok finomított szénhidrátokat, lisztet, alkoholt, a halon kívül húst csak heti egyszer eszek. Ezt egyedül a pacalpörkölt kedvéért szoktam néha felrúgni.

– Ön szerint mi szükséges elsősorban ahhoz, hogy egy vállalkozás hosszú távon sikeres legyen?

– Azt nem tudom, hogy ahhoz mi szükséges, én csak azt tudom, hogy én milyen elvek, célok és hosszú távú stratégiai elképzelések alapján működök. Ezt szívesen el is mondom. Számomra az, hogy milyen egy nagyvállalkozást működtetni, az ismeretlen. De jelenleg hazánkban egy ilyet önerőből, a piacról, a nulláról felépíteni, és azt külső gazdasági források igénybevétele nélkül hosszú távon gazdaságosan működtetni, nos, annak nincs semmiféle realitása. De nem is kell. Mert egy többgenerációs családi kisvállalkozás felépítésének a lehetősége adva van. Úgy gondolom, ahhoz hogy egy vállalkozás a folyamatosan hullámzó gazdasággal és a válságokkal szemben nyomásálló maradjon, az alapjait a szükségfogyasztás minőségi módon történő kiszolgálására kell építeni. Igyekezz eggyel magasabb minőségű szolgáltatást nyújtani, mint az árszínvonalad, ez versenyben tart. Hazánkban egy családi vállalkozás akkor lehet sikeres véleményem szerint, ha a jellegéből adódóan az csak kisvállalkozói minőségben működtethető. A lokáció abszolút meghatározó, a vállalkozás szempontjából kellő gazdasági potenciállal kell, hogy rendelkezzen, véleményem szerint szerencsés, ha jelen van a hazai nagytőke, mert akkor a települést fejleszteni fogják. Fontos lehet a lokációban a külföldi nagytőke jelenléte is, mert sok családi vállalkozás annak kiszolgálására épül. Én az általam működtetett vállalkozásokra és az egymástól függetlenül gazdaságosan működő befektetések együttes erejére, vagyis a kamatos kamat elvére alapozva folyamatosan hozok létre újabb, passzív jövedelmeket eredményező befektetéseket. Egy vállalkozás számára a folyamatos fejlesztés nem lehetőség, hanem szükség. A hosszú távú fennmaradás biztosítéka. Egy családi vállalkozás – és itt mindegy, hogy mit hirdetnek a különböző vállalkozási tanácsadók, akik „fogalmatlanok” és többnyire semmijük sincs – akkor tud sikeresen működni, ha a tulajdonosa, aki fazont szab az egésznek, folyamatosan jelen van, mert a vállalkozásának a működtetése az életét jelenti. Számomra egy befektetés értékét az határozza meg, hogy az mekkora jövedelmet eredményez, és hány generáción keresztül képes fennmaradni. Ezzel elérkeztünk a legfontosabb, a következő gondolathoz, a generációs kérdéshez.

– Ezzel kapcsolatban általánosan azt mondják, a vagyonra az a jellemző, hogy az első nemzedék felépíti, a második élvezi, a harmadik eltapsolja. Ön hogyan gondolkodik a jövőről?

– Nem tudom miért kéne annak úgy lenni, hogy a második generáció már hülye. Korábbi interjúmban elmondtam, hogy egy igazi, tőkeerős családi gazdaságot felépíteni egy emberöltő nem elegendő, ahhoz több generáció egymásra épülő, felelős munkája szükséges. Számomra a jövő hónapban induló fejlesztéssel befejeződik egy húszéves cél, mégpedig az, hogy az egyéb beruházások mellett a szálláshelyekkel együtt 100 darab új építésű lakóegységet birtokoljunk. Amit egyébként szándékosan nem fogok elérni, mert 99-nél megállítom, egyelőre. Ne érezzem úgy, hogy kész vagyok, és elértem amit elterveztem. A generációs kérdésre visszatérve, ha én egy egyszerű hétköznapi emberként képes voltam a céljaimat követve a nulláról 100-at létrehozni, akkor a második és a harmadik generáció együttesen miért ne hozhatna létre akár 400-500-at is úgy, hogy közben a kisvállalkozói minőségét a vagyoni érték és gazdasági erő ellenére megőrzi, közben megtartja vállalkozói függetlenségét. Ennek a bevétele már európai mércével mérten is versenyképes lenne, ez a családi gazdaság már képes az alkalmazottait nyugat-európai színvonalon bérezni. Miért ne lehetne minél több hazai családi gazdaság (kisvállalkozás) célja a több generációra épülő családi dinasztia létrehozásra? Ezzel együtt szükséges a családi vállalkozások megítélésével, felépítésével működtetésével kapcsolatos gazdasági kultúra fejlődése. Az első generáció az, aki rendelkezik a felépítéshez szükséges, győztes modellel, a második nemzedék friss levegőt, friss lendületet az újkor szelét, a megújulást hozza a vállalkozásba. Szerencsés esetben a két egymást követő nemzedék szinergiákban történő működése gyorsító sávra tehetné az út ezen szakaszát.

– Itt ülünk az egyik hoteljében, a csabai Brillben, és minden vendég köszön önnek. Viszonozza ezt, mosolyog. Sokan azt hiszik, hogy a hotel egyik alkalmazottja, mert mindig jelen van. Nem zavarja, hogy legtöbben a saját alkalmazottjának nézik?

– Számomra megtisztelő, hogy ha cégünk alkalmazottjának néznek. A hoteleink udvarát és az ingatlanjaim környékét én tartom rendben. Örülök, amikor az érkező vendégek udvarosnak néznek, amikor éppen, mondjuk, a hotelben kapálok. Ez számomra fontos, mert egy vállalkozásnak, az ahhoz kapcsolódó ingatlannak lelke van. És amúgy is, a sorstól kapott szerencsémet, esélyemet igyekszem kemény, alázatos munkával megtartani. Egyébként nemrégiben épp az ilyen munkából adódott konfliktushelyzetem.

Gabnai: „Nagyvonalúan nyugtattam őket, semmi baj, enyém az egész tömb”

Az egyik belvárosi ingatlanunk előtt az utcán dolgoztam, nyírtam a füvet, mint az állat. Hallottam egy nagy pukkanást ezzel egyidőben, két, jogosan felháborodott ember érkezett, hogy a fűnyíróm felkapott és ellőtt egy kavicsot, ami betörte az út túloldalán parkoló autójuk szélvédőjét. Dühösen vontak kérdőre. Ahogy fel voltam öltözve, megalapozottan néztek napszámosnak. Én nagyvonalúan nyugtattam őket, hogy semmi baj, mert enyém az egész tömb. Ők mondják, hogy mi közük a tömbhöz, ők a motoros boltba jöttek. Mondom, nem baj, annak az épülete is az enyém, van rajta biztosítás. Azt mondják, de hát ők a túloldalon, az MVM előtt parkoltak. Mondom nekik – miközben a 20 éves, lyukas oldalú Toyota kisbusz mellett épp egy kapára támaszkodok –, semmi baj, mert az is az „enyim”, annak is rendben van a biztosítása. Hallom, közben telefonálnak, hogy itt a van egy hajléktalan külsejű figura. Épp belőtte a fűnyírójával a szélvédőnket. Azt akarja velünk elhitetni, hogy övé a városrész. Ezt azért mondtam el, mert nekünk, az alapító nemzedéknek a feladatunk nem rajoskodni, sznobot játszani, hanem kemény munkával megalapozni a jövőt. A folyamatos fejlesztések kötelezőek. Az ahhoz szükséges tőke az a vállalkozásé, nem a tulajdonosé. Az alapító nemzedék feladata az én felfogásom szerint az értékteremtés. Nekünk a munkánkban a hosszú távú jövő felé vezető út megélésében kell, hogy megtaláljuk örömünket. Mi ezzel tehetünk legtöbbet önmagunkért, munkatársainkért és hazánkért. Én imádom ezt az országot, imádok Békés megyében élni, és örülök, hogy az lehetek, aki vagyok, és hogy az itt elmesélt dolgokat megélhettem. Az meg hogy mit mondanak, hogy ez egy öntörvényű gyökér vagy példakép, az nekem mindegy.