A Jókai színház összes zugába beleshettek a városvédők – videóval

– Ez a világ egyetlen színháza, ami színháznak is épült, és egy falu (közbirtokossága) építette közadakozásból.  Az 1800-as évek közepén létesült Csabán a pályaudvar, a csendőrség, a katonaság, három-négyszáz ilyen-olyan tisztséget viselő emberrel nőtt a település lélekszáma. Lehetőség nem, de igény lett volna a szórakozásra, ekkor döntött a településvezetés az építkezés mellett. A Jókai Mórról elnevezett, közepes méretűnek számító Jókai színház Halmay Andor építész tervei alapján, Sztraka Ernő városi mérnök irányítása mellett született meg, 1879. március 22-én mutatták be Krecsányi Ignác színigazgatónak – kezdte az ikonikus épület történetét Bojczán István, aki elsőként a színpad felé kalauzolta a bejáráson résztvevőket. 

A világot jelentő deszkákon állva leszögezte, az örök emlékű Sztraka Ernő, aki a faluból várost varázsolt, elment Budapestre, sőt, Bécsbe is, hogy megnézze, hogyan működik egy hasonló színház. Precízsége, elvitathatatlan, szobrot érdemelne. 

A színpad és a különleges illemhely 

– A zenekari árokban 17 fő fér el, az előszínpadnak, azaz a függöny és a zenekari árok közötti résznek proszcénium a neve. Szoktam mondani, vasfüggöny csak igazi színházban van, azaz ahol nincs, az csupán színjátszásra alkalmas épület. A színészek legnagyobb elismerésének számító vastaps is csak ott szólhat, ahol vasfüggöny van. Megjegyzem, a rafinált ügyelő tudja, hogyan kell a közönséget többször is felbiztatni. Ez a vasfüggöny akár egy órán át ellenáll a tűznek, mert még békebeli anyagból készült a csabai Wagner család ajándékaként – sorolta Bojczán István, miközben leeresztette a monstrumot. Hozzátette, az épületben már 1904-től volt áram, sőt fényvető is, amiről a budapesti színházak háromnegyede még nem is hallott akkoriban. 

– Két világítási híd van, az egyik a közönség felett, szemből adja a fényt. A színházi lábak (oldalsó függönyök) 9-szer 3 méteresek, a hátulsó dupla ekkora, azt felezőnek hívják. A színpad terét felülről a szuffita zárja le. A forgószínpad 880 centiméteres, már az 1920-as években beépítették, '54-es motorja kiválóan működik. Felül láthatóak az úgynevezett trégerek, azaz a díszlettartók. A teátrumnak 96 vezérelt áramköre van. A fekete, ami függönynek látszik, valójában vetítővászon, tökéletesen kiadja a színeket. A színpadnyílás nyolcméteres, zseniális alkotás, pont passzol a nézőtérhez – részletezte a „színház mindenese”. Bojczán István azt is elárulta, hogy a teátrum illemhelyének kialakításához Sztraka Ernő 25 ezer klinkert téglát rendelt, s 1879-re olyan tölgyfaajtós, tölgyfaülőkés toaletteket varázsolt, hogy még a Fiume szálló vendégei is átjártak a színházba a dolgukat elvégezni. Elhangzott, a kupola régi gerendázatához a Fehér-Körösnél vágtak ki 160-200 éves fákat, amik beépítésük előtt még évekig száradtak. Ma egy szöget, ácskapcsot sem lehet látni sehol, mert a farészeket kemény faékekkel illesztették össze. 

Korszerűsítés a Jókai színházban

– Amikor megnyitották a teátrumot, 600 férőhelyes volt. A földszinten is voltak nézői páholyok, sőt, tűzoltó- és orvospáholy is helyet kapott itt. Az épületet 1912 őszén Spiegel Frigyes és Englerth Károly építészek tervei szerint, Wagner József vezetésével átalakították; az új terem 630 férőhelyesre bővült, ruhatárakat, büfét és nemdohányzó részt alakítottak ki benne. Kibővítették a színpadot, zsinórpadlást, süllyesztőt szereltek be. Korszerűsítették a világítás, bevezették a központi gázfűtést. Az utolsó nagy renoválás 1994-ben fejeződött be, a színházterem jelenleg 420 fő befogadására képes. Baj esetén az oldalajtókon át két perc alatt el lehet hagyni a nézőteret. Zártak a széksorok, hogy még kisebb legyen a balesetveszély – árult el további részleteket a szakember. A névadó Jókai-szobornál kiemelte, az alkotás sokat vándorolt az épületben, most a földszinten áll, ahol korábban a lépcsőház volt. A mögötte lévő egykori szárazkapun jöttek be az illusztris nézők, akik a lovaskocsit az udvarban tették le. 

„Titkos” átjárók

A márványlépcsőkön felfelé igyekezve Bojczán István megjegyezte, az országban a békéscsabai az egyetlen színház, amelynek saját folyóirata van; a félemeleten működik a Bárka szerkesztősége.

– A Fiume hotel már öt éve megvolt, amikor a színházat átadták. Igazi különlegesség, hogy a két épületet annak idején összekapcsolták. A derék magyarok régen is szerették a pálinkát, aki pedig illően, alaposan felöntött a garatra, annak könnyebb volt az átjárón keresztül visszabotorkálnia a szállására. Persze a hotel borsosra emelte a szobaárakat, míg a távolabbiakért 50 fillért, a közelibbekért 25 -30 koronát számított fel – sztorizott tovább.

Megtudtuk, a felső rész lett az „elnöki lakosztály”, és az átalakítás után, 1890-ben Munkácsy Mihály volt az első vendége. Neki és feleségének lefoglalták az egész szintet, de a festőművész minden idejét lent, a színházban töltötte. Többször járt a teátrumban Dobos István is, Weckheimék híres pilótája, de 1919. május 23-án látogatást tett I. Ferdinánd román király is a családjával az épületben. 

– Kétszer is járt itt Malinovszkij marsall, először '56-ban, majd a II. ukrán front idején. Becsületére legyen mondva, legalább nem romboltatta le a teátrumot: átmenetileg frontszínházként és kórházként működtette – tette hozzá Bojczán István.

Vigadó

A következő állomást az egykori Vigarda, azaz a Vigadó jelentette. „Idegenvezetőnk” kiemelte, a díszterem az Alföld egyik legszebbike, egyedülálló színházbeli bálterem.

– Itt választottak először 1879 februárjában bálkirálynőt, itt mondta egy román katona a megszálláskor az öreg Kocziszky bírónak, hogy hazátlan, és itt gyűjtötték össze a túszokat is 1919 áprilisában. A színházi idők előtt egyébként kaszinó, ezerkötetes kaszinókönyvtár és a táncterem állt a helyén, aztán azt az épületet lerombolták. A későbbi bálterem közepén egy nagy, 500 kilogrammos csillár lógott, amit a Wenckheim család adományozott a teátrumnak 1879-ben. Alatta egy gyönyörű, pávás intarzia terült el, sajnos mindkettőnek lába kelt. Sok-sok bált tartottak a Vigadóban, gardedámok vigyázták a lányokat, nagy zenekar játszott, egy évvel előtte fel kellett iratkozni a részvételhez. Kétévente egyszer a szolgálóknak is rendeztek mulatságot – mesélte a műszaki csoportvezető.

Festőműterem

Amikor a városvédők beléptek a festőterembe, éppen a trónszéket változtatták ezüstről aranyra a szakemberek. A valamivel több, mint 100 négyzetméteres épületrészben hárman dolgoznak. Megtudtuk: amikor 1954-ben indult a társulat, kitalálták, hogy a festőtár legyen a díszteremben. A végleges helyét azután 1993-ban alakították ki, hátránya, hogy sokablakos, nyáron nagyon meleg. 

– Itt készülnek a csodák, van egy nagy lift, amivel a méretes díszeket szállítják le-föl. Ha a bemutatóra készen kell lennie valaminek, nincs szombat, se vasárnap. A tervezők még sziklakertet is képesek építeni szikla nélkül. Már zömmel víz bázisú festékekkel dolgoznak, ami nem mérgező és gyorsan szárad – sorolta Bojczán István, aki Székely László díszlettervező munkásságáról is mesélt hallgatóságának. Az utca régi nagyjait sem hagyta ki, elmondta, a mai Andrássyn volt a Corvin nyomda eladótere és az első Tevan nyomda is. A színházi szervezőiroda helyén egykor a környék legjobb cukrászdája, a Stampa kínálta finomságait. A Közgé helyén órás és ötvösmester-műhely működött, ami később a színház épületébe került.