Sáfrányos imola nemhogy jól tűri, de kifejezetten kedveli a hőséget

Amikor a kánikulában a gyepes élőhelyek már kiszáradnak, akkor jelennek meg a kifejezetten szárazságtűrő fajok. Ezek még ebben az időszakban is látványossá tehetik a pusztákat, mezsgyéket és az utak mentét. Az összes ilyen növény közül a sáfrányos imola tűri a legjobban a szárazságot, sőt kifejezetten kedveli azt. A többi növény fölé növekszik, így már messziről láthatjuk kénsárga virágait. Főleg a mezsgyéket kedveli, ott bukkanhatunk rá leggyakrabban – számolt be honlapján a nemzeti park. 

A pusztákon jól megfigyelhetjük, hogy az időjárási és egyéb környezeti hatások milyen jelentős mértékben befolyásolják azt, hogy az adott évben, évszakban milyen növények tudnak nagy számban virágozni. Idén például a Csanádi pusztákon (és másutt is) szokatlanul sok pipacs virágzott. Tavasszal olyan virágok nyíltak egyszerre, amelyek korábban egymást követték. Most a száraz, meleg periódust követő csapadékos időszak hatására látványosan megnőtt a sárga színben pompázó, virágos foltok száma.

A Csanádi pusztákon az üde, sárga foltok leginkább a tejoltó galaj virágzásának köszönhetőek. Ez egy tipikusan nyári virágzású faj, de idén viszonylag korán, már június elején kibontotta szirmait, a hónap végén pedig igazán látványos virágzást produkált, feltehetően az esőzéseknek köszönhetően. Magas és sűrű állományokat alkot: 60-80 centiméter magas szárat növesztett és több száz négyzetméteres, gyakorlatilag homogén foltokban látható.

A csapadék mellé társuló meleg hatására nagyon páradús közeg alakult ki, ami kedvez a nektárképződésnek. Ha egy-egy ilyen tejoltó galaj által alkotott folt közelében sétálunk és esetleg a virágok felől fúj a szél, akkor egy igazán édes, szinte bódító nektárillatot érezhetünk, ami természetesen a rovarokat is vonzza.

Egyéb sárga virággal rendelkező növények is megtalálhatók jelenleg a Csanádi pusztákon. Ilyen például a szikes talajokon előforduló sziki pozdor, melynek látványos virágzásán már túl vagyunk, de még június végén is találkozhatunk néhány virágzó egyeddel.

A harmadik, szintén sárga virágú faj a vad pórsáfrány, amely a tejoltó galajhoz hasonlóan nyári virágzású növény, júniusban szokott virágot bontani. Érdekes, hogy tavaly nagyon magasra nőttek és sűrű állományokat alkottak a pórsáfrányok, idén viszont elég vontatottan indult a fejlődésük: ritkábban álló, alacsony növények jelentek meg, és a virágzást is sok helyen már korábban megkezdték. Június végére viszont – feltehetően a csapadékos idő hatására –, szinte megugrottak az állományok. A tavalyi tömeget nem érik el ugyan, de a kezdeti állapothoz képest sűrűbbek és nagyobbak. A vad pórsáfrányok az útszéleken, mezsgyékben is megtalálhatóak, ott is megcsodálhatjuk sárga virágaikat.