1956 hőseire emlékeztek Gyulán - galériával

Simon István Tamás az Október 23. téren tartott megemlékezésen elmondta, 1956-ban az egyik oldalon a második világháborút megnyerő szovjet hadsereg állt, amely kimeríthetetlen emberi és anyagi utánpótlással rendelkezett, az immár atomhatalommá vált birodalom hadereje pedig szárazföldön gyakorlatilag verhetetlen volt. 

1956-ban mi áradt meg itt, mint a tenger?

– Ezzel a szovjet sereggel még a másik szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok sem merte összemérni erejét nyíltan az úgynevezett hidegháború csaknem félévszázados időszakában – fogalmazott a Gyulai Szakképzési Centrum kancellárja. – Joggal kérdezhetjük Márai Sándorral: Mi áradt meg itt, mint a tenger? Hogyan szállhatott szembe egy alig tízmillió lakost számláló, kifosztott, megnyomorított, szuverenitásában korlátozott, csatlósállamként kezelt ország a világ akkori legnagyobb birodalmával? Mi késztethetett tisztes családapákat, tizenéves fiúkat arra, hogy Molotov-koktélokkal a kezükben szálljanak szembe a rettegett német Tigris tankokat is legyőző T-34-es, illetve a második világháború után rendszeresített, és a világon máig a legnagyobb darabszámban gyártott T-54-es harckocsikkal? Mi lehetett az oka annak a lelkesedésnek, amitől fűtve kiképzetlen civilek, többnyire innen-onnan zsákmányolt fegyverekkel felszerelve álltak ki, az egyebek mellett az emberiség történetének legnépszerűbb kézifegyverével, az AK-47-es gépkarabéllyal felszerelt elit alakulatokkal?

Hódítók jönnek-mennek, mi magyarok maradunk

A válaszokhoz Simon István Tamás vázolta Magyarország 20. századi történelmének főbb csomópontjait, illetve 1956 kronológiai országos és helyi áttekintését.

– 1956 a magyar történet szerves része, melyből levonhatjuk a tanulságot, hódítók jönnek-mennek, mi magyarok maradunk, de kis népként a nagyhatalmak árnyékában szolidaritásra, egységre, összefogásra építve tudunk megmaradni, így tudjuk a nemzedékek által felhalmozott szellemi és materiális értékeinket megőrizni, gyarapítani – hangsúlyozta.

Az eseményen Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák, valamint Tarsoly Krisztina színművész adott ünnepi műsort. A megemlékezés koszorúzással zárult.