Shakespeare munkássága előtt adózott az Olaszországból érkezett mű

A Gyulai Várszínház a Shakespeare Fesztivál keretein belül évről évre bebizonyítja, hogy az angol drámaíró műveit érdemes újra és újra elővenni, és esetleg egy új megvilágításból megvizsgálni, bemutatni.

A fesztivál már csak azért is nyújt erre kiváló lehetőséget, mert nemcsak hazai, hanem külföldi színházak alkotásait is megtekinthetik a nézők, így volt lehetőségünk megtekinteni az olasz Teatro Potlach előadását, a Shakespeare Ouverture-t. A darabot Pino Di Buduo rendezte.

Bár a szó szoros értelmében nem egy Shakespeare darabot láthattunk, hanem egyfajta fúziót, mely a drámaíró több művét gyúrja össze, mintegy adózva munkássága előtt. Ismertebb főhőseivel találkozhattunk, mint Rómeó és Júlia, Hamlet és Ophelia, Othello és Desdemone, vagy Caesar és Brutus.

A szereplők hajótörést szenvedtek a viharos tengeren, és Prospero szigetén kötnek ki. A díszlet amennyire minimális, annyira sokoldalú: hatalmas vásznak, és Ariel „varázslata” segít abban, hogy mindig újabbnál újabb helyszíneken találjuk magunkat a hánykódó tengertől Júlia erkélyéig. Vetítés és fényjáték segítségével változott a tér igazán álomszerűvé, az egyes jelenetek közötti átfedések pedig olyan finoman mentek végbe, mintha átlebegtünk volna közöttük.

Az élőzene igazán emberközelivé tette a darabot, de a hangos ének sokszor torzított az élményen, egészen elnyomta a színészek hangját. Persze, olasz nyelvű előadásról lévén szó ez nem jelentett különösebb akadályt, mivel felirat segítette a nézőket abban, hogy megértsék a darabot, de ha valaki azért ült be kimondottan erre a darabra, hogy az olasz nyelvtudását pallérozza, sokszor hegyeznie kellett a fülét, hogy egyáltalán meghallja – majd megértse – a színészeket.

Gulyás Zsófia személyében egy magyar színésznő is szerepet kapott a darabban, mi több, magyarul szólalt meg, ami olyan váratlan hatást keltett, hogy elsőre hirtelen nem is vettem a fáradtságot, hogy odafigyeljek a szavaira, annyira megszokták az olaszt a füleim.

A különleges képi játék, az élőzene és az idegen nyelv együtt megtestesítették mindazt, amit ez a fesztivál is sugall: Shakespeare műveinek halhatatlanságát, sokszínűségét és azt az ezernyi lehetőséget, mely még alkotásaiban rejlik.