A csorvási szőttes kúriában elevenen él a múlt

– Ő a segítő Mária – mondja, miközben helyet mutat az egyik finom ízléssel berendezett kis szobában Hudák Mariann és édesanyja, Julika. Kellett is a segítség a családnak: az elmúlt évek a nagyszabású beruházásról szóltak ott, a sóderhegyen túl.

– Családunk kéziszövő- és varróműhelye a volt termelőszövetkezet telephelyének a végében van. Aki korábban ide el akart jutni, az egy hatalmas kupac sóder mögött megtalált bennünket – elevenítette fel a nem is olyan távoli múltat Julika. Ma már másként fogalmaz Mariann, ő úgy éli meg, hogy ez a hely igaz, hogy a város peremén, de Isten tenyerén van. És ő ezt így is érzi.

– Bárhol lennénk, összetartó családunk mindenütt ilyen hittel, elkötelezettséggel, elszántan és kitartó alázattal tenné a dolgát sokak megelégedésére. Így van ez nálunk, ugye – néz kérdőn édesanyjára és a beszélgetés közben érkező testvérére, a műszaki területért felelős Hudák Csabára a Mesterremek és Prima díjas ruhatervező, akinek a legszebb polgári és nemesi viseletei kínálják, kelletik magukat a kúria minden épületrészében.

A Magyarok Világszépe döntőseinek is készítettek ruhákat.

Hangulata van ennek a helynek, no! Egy éve, hogy felavatták a szőttes kúriát. Ám a legnagyobb kiviteli munkák idején se állt meg az élet a műhelyben. Az asszonyok tervezték, varrták a magyar polgári és nemesi díszruhákat francia bársonyból, kasmírból, brokátból, shangtungból. De készültek férfiaknak Bocskai-öltönyök, díszmenték. Igen, akkoriban még volt társasági élet, báloztak az emberek, ám tavasz óta ez már nincs így.

– Lehet járvány, de a kezünk, a szellemünk friss, tiszta és fáradhatatlan. Igen, mi is érezzük a hazai és a nemzetközi turizmus visszaesését, a külföldi partnerkapcsolatok stagnálását. De majd ezen is túl leszünk. Addig is varrtunk már szép lányoknak (a Magyarok Világszépe verseny döntősei Hudák Mariann nemesi viseleteiben is vonultak a kifutón). Ezek a ruhák tartást adnak minden nőnek. A lányok is ráéreztek erre. Mi így, e különleges viseletekkel segítettük királynővé válásukat – mutatott néhány különleges darabra beszélgetés közben Mariann, aki most se pihen. Egy mandolinzenekar tagjai keresték meg Tótkomlósról. A hölgyek ruháit, a férfiak ingeit komlósi szőttes mintával díszítik. Több korosztály tagja az együttesnek, az ő igényeikhez alkalmazkodva készül a kollekció.

Nyitott, befogadó műhelyükben látogatókat is gyakran fogadnak

A szövőszékek egyelőre pihennek, csendes az épület. A tervező-, alkotómunka csendje ez. Kinézünk a parkra, Julika már látja maga előtt a kemencét, a bográcsozónak kialakítandó helyet. Ezt és a műhelyük megannyi kincsét, gyűjteményeiket megmutatják ország-világ előtt.

– Nyitott, befogadó műhelyként dolgozunk, jöhetnek hozzánk látogatók, csoportok, akiknek elmeséljük, megmutatjuk minden munkafázisát annak, milyen az, amikor ­saját környezetükben születnek a kézműves termékek. Ezért is alakítottunk ki az épületen belül a helyi termékek számára bemutatótermet – vezetett körbe anya és lánya, akiktől elköszönve még egy utolsó pillantással a Mária-szoborra tévedt tekintetünk. A segítőre.