Az 1956-os forradalom mártírjaira emlékeztek

A vármegyei levéltár nyugalmazott igazgatója, dr. Erdész Ádám megemlékező beszédében elmondta: október 23-a a győzelem, a remény, az öröm napja volt. Az, ami történt, meglepte a társadalom nagy részét, nem gondolták, hogy egy ekkora diktatúrát meg lehet roppantani. A forradalom elmosta a társadalmi törésvonalakat, egységesen fogalmazták meg, mit várnak. A célok között volt az ország függetlensége, a parlamenti demokrácia, továbbá szociális jogokat követeltek és azt, hogy ne alázzák meg az embereket.

November 4-én aztán megérkeztek a szovjet tankok. A páncélosok előbb a nagyobb városokat foglalták el, több helyre egy ideig nem jutott erő, így ezeken a településeken nem gondolták, hogy már véget ért a forradalom, a forradalmi tanácsok is még működtek. December 6-án voltak tüntetések Békéscsabán és Gyulán, sőt Battonyán és Sarkadon fegyveres összecsapások is. December 10-étől azonban megkezdődött a megfélemlítések időszaka, ennek a sorozatnak volt utolsó állomása Gyula december 17-én.

Egy tüntetés után hazainduló fiatalok lefegyverezték a gyulai határőrséget, majd harcálláspontot foglaltak el. A korosabbak lebeszélték őket a reménytelen harcról, így az ifjak visszaszolgáltatták a fegyvereket és hazamentek. Másnap azonban elkezdték összegyűjteni azokat, akik részt vettek az akcióban. A perben 16 vádlott szerepelt, és az ítélet a társadalomnak is szólt: Mány Erzsébetet és Farkas Mihályt halálra ítélték, de a többi résztvevő is sok évre börtönbe került. 

– Két összebékíthetetlen világ találkozott 1948-ban – emelte ki dr. Erdész Ádám, hozzátéve, hogy egyáltalán nem illett össze a kommunizmussal átitatott keleti birodalom és a nyugati elveket követő magyarországi demokrácia, és ez vezetett 1956-ig. A levéltár nyugalmazott igazgatója hangsúlyozta, hogy fel kell idézni azok emlékét, akik az életüket adták a harcok során, és emlékezni kell arra is, hogy mire irányultak a törekvéseik.

– Cáfolatlanul csak a hősöknek és mártíroknak van igazuk – idézett Nagy Gáspár: Láthatatlan kőre vésem című verséből a Békéscsabai Jókai Színház művésze, Czitor Attila, aki elmondta Márai Sándor: Mennyből az angyal című költeményét is a megemlékezésen, amely Mány Erzsébet és Farkas Mihály emléktáblájának koszorúzásával ért véget a Kazinczy utcában.