Dedinszky Gyula emlékére nyílt kiállítás a Munkácsy Mihály Múzeumban – videóval

Forrainé Kovács Márta, a Munkácsy Mihály Múzeum történésze, a Dedinszky Gyula evangélikus lelkész és néprajzkutató emlékére életre hívott kiállítás kurátora elmondta, hogy a tárlat anyaga

• egyrészt a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség Levéltára,
• másrészt pedig a Munkácsy Mihály Múzeum 
  gyűjteményéből állt össze. 

Luther-kabát, Mózes-tábla, nemesi oklevelek a kiállításban

Forrainé Kovács Márta hangsúlyozta: a család felajánlásának köszönhetően idén is gyarapodott az intézményi kollekció. Mutatta a lelkészi öltözéket, a Luther-kabátot és a Mózes-táblát; azokat a nemesi oklevelekről készült másolatokat, amelyeket a Dedinszky család őseinek állítottak ki 1272-ben és 1355-ben. De helyet kapott a kiállításban Dedinszky Gyula Békéscsaba városáért kitüntetése, díszdoktori oklevele is. Rengeteg könyvet írt és adott ki, ezek közül szerepel a vitrinben A csabai kolbász; a Stark Adolf élete és munkássága; az Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából című kötet is. 

Dedinszky Gyula 119 éve született, 30 éve hunyt el

Dedinszky Gyula 1905-ben született a mai Szerbia területén található Dunagáloson. Az egyébként a Felvidékről származó családban 200 évre visszamenőleg mindig voltak evangélikus lelkészek. Békéscsabán, a mai evangélikus gimnáziumban érettségizett 1923-ban, majd tanulmányait a pécsi egyetem soproni teológiai karán folytatta. Első magyar evangélikus teológusként Finnországba ment tanulmányútra. 1928-ban szentelték lelkésszé, éveken át szolgált Kiskőrösön, majd 1942-ben Békéscsabára hívták, és itt szolgált 30 esztendőn keresztül, 1972-es nyugdíjazásáig.

A 30 év azonban nem telt kihívások nélkül számára. A második világháború után, 1948-ban az egyház és az állam között kialakult a harc az egyházak államosítása miatt, és az államosítást Dedinszky Gyula is ellenezte. Ezért egy időre felfüggesztették állásából. Nem bírta a tétlenséget, ekkor fordult a helytörténet és a néprajz felé, sok-sok témával foglalkozott. Nyugdíjazását követően is folytatta ezt a fajta munkát. 1990-ben megkapta a Békéscsaba városért kitüntetést, 1992-ben pedig díszdoktorrá avatták. 1994-ben, tehát 30 évvel ezelőtt szólította haza az Úr.

Az evangélikus lelkészek mintaképe volt

A kiállításmegnyitón dr. Bácsmegi Gábor, a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója hangsúlyozta, hogy Dedinszky Gyula rendkívüli életművet hagyott az utókorra, megkerülhetetlen szereplő, ha Békéscsaba történelméről, néprajzáról, hagyományairól van szó. 

Kutyej Pál Gábor, a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze kiemelte, hogy Dedinszky Gyula – sokak számára Gyula bácsi – az evangélikus lelkészek mintaképe lehetett volna, sőt az is volt. Bár őt és az egész egyházat sanyargatták az 50-es években, olyan lelkész volt, aki mindenből ki tudta hozni Isten segítségével, gondviselésével a legjobbat. Szerényen, csendesen, alázatosan élte az életét, és a kiállítás is olyan, mint amilyen ő volt. Azt kérte a látogatóktól, hogy vigyék magukkal azt a lelkületet, hitet, odaadást, amit itt hagyott Dedinszky Gyula.

Mérhetetlen szeretetet sugároztak nagyszülei

Ifjabb Dedinszky Gyula, az evangélikus lelkész és néprajzkutató unokája beszélt a Dedinszky család történetéről, hogy a Dedinszky család ősei nemesi oklevelet kaptak 1272-ben és 1355-ben. Szólt arról az 1972-es fotóról is, amely akkor készült, amikor Dedinszky Gyula felkereste az ősi családi fészket a felvidéki Nemesdedinán. Mesélt arról, hogy gyermekkorának nyarait Békéscsabán töltötte, azokra elevenen emlékszik, és hogy mérhetetlen szeretet kapott nagyapjától és nagyanyjától, akik együtt voltak egyek; és hogy az a szeretet, amit sugároztak, egész életen át elkíséri.