2024.11.09. 10:47
A Wagner építészdinasztiáról a városvédők szabadegyetemén
A Wagner építészdinasztiáról tartott előadást a napokban Kis Béla Podmaniczky-díjas építész a Békés Megyei Könyvtárban. A Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület szabadegyetem sorozatának legutóbbi állomásán számos érdekes részletet megtudhattak az érdeklődők Wagner Józsefről és fiáról.
Kis Béla hírportálunk kérdésére elmondta, hogy a mezőberényi születésű idősebb Wagner József különleges karakter volt, aki az élet számos területén, így nemcsak az építőiparban, hanem különböző vállalkozásokban is kifejtette tevékenységét Békéscsaba és saját boldogulása érdekében.
Mint Kis Béla fogalmazott, az építész egyik híres cselekedete a Suk-Wagner téglagyár létrehozása volt, erről ismerik talán a legtöbben városban, de számos közösségi feladatban, mint például a malom újjáépítésében is részt vett. Kiemelte, hogy építészeti tevékenysége nemcsak a vármegyeszékhelyen, hanem a térségben is jelentős volt, hiszen Csorvástól kezdve Mezőtúrig, de Gyomán is nagyon sok épület fűződik a nevéhez.
Számos ikonikus csabai épület fűződik idősebb Wagner József nevéhez
Kis Béla megjegyezte, sokan nem tudják, de Wagner tervezte a Deák utcai református templomot, amihez anyagilag is hozzájárult, tehát nem csak a tervezést, hanem a kivitelezést is vállalta. Emellett az eredetileg közművelődési háznak készült, ma a Munkácsy Mihály Múzeum otthonául szolgáló épület szintén az ő keze nyomát dicséri, ami kifejezetten csabai alkotás, mert a tervezéstől a kivitelezésen át az anyagi hozzájárulásig teljesen a városhoz köthető. Szintén idősebb Wagner József felelt a Szabadság téri, jelenleg a FEK éttermet is magában foglaló szecessziós épület bővítéséért, emeletráépítéséért is, illetve a Fiume szálló bővítési terveit ugyancsak ő végezte el. A Jókai Színház épületének 1909-es bővítésében ugyancsak fontos szerepet játszott, ott a kivitelezési munkálatokban vett részt.
Ifjabbik Wagner József inkább a festészet iránt érdeklődött
A fiatalabbik Wagner József ugyan kapcsolódott édesapja tevékenységéhez, de az ő élete egy kicsit más irányt vett, hiszen inkább a festészet felé hajlott. Viszont az idő alatt, amíg az apjával dolgozott, tevékenyen részt vett a közös munkálatokban. Miután 1910-ben megszerezte a Műegyetemen a mérnöki diplomáját, a 101-es gyalogezredben teljesített szolgálatot, az első világháborúban is több ütközetben részt vett, majd 1915-ben mint tartalékos hadnagy szerelt le, majd utána 1920-ig foglalkozott a térségi építőiparral.
