Nem felejtették el Marton László nevét Orosházán

Diszkréten a háttérbe húzódott, ám szeretett sportágának eseményeit folyamatosan figyelemmel követi. Tisztelői nem felejtették el, ennek bizonyítéka az Orosházi Kézilabda Baráti Kör életműdíja, melyet a közelmúltban a kézilabda bálon vehetett át.

– Nagy megtiszteltetés, hogy egy közösség értékelte az elmúlt évtizedekben sportolóként, edzőként és vezetőként végzett munkámat – mondta hírportálunknak Marton László. 

– Főiskolásként Szirony Pált és Koltai Lajost említeném, akikre mindig lehetett számítani. 

– Jómagam 1966-ban még Miskolcon köteleződtem el a kézilabda mellett, majd Szarvason a főiskola csapatában játszottam, 1977-ben pedig Székkutason alapítottam egy, a MEDOSZ országos bajnokságban hatszor döntőt játszó csapatot. Orosházára Szöllősi Béla invitált, s lettem az Orosházi MTK ifjúsági csapatának edzője, és a szakosztály vezetőségi tagja. 

– Nagy örömünk volt, hogy Orosházán a továbbtanulás lehetőségét is biztosítani tudtuk, hiszen Janowszky Sándor segítségével a városban 1994-ben megkezdődhetett az oktatás a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozatán, ahol több orosházi játékos mellett a Szeged korábbi kézilabdázói közül többen, így például Mezei Richárd is itt szerzett diplomát.

Amikor arról kérdeztük, hogy pályafutásából mire a legbüszkébb, a következőt mondta:

– Több ilyen is van, az egyik ezek közül és talán a legfontosabb az, amikor a ’90-es években az OMTK-val való együttműködéssel biztosítottuk az orosházi férfi kézilabda fennmaradását. Olyan eredmények születtek, amiket sokáig meg sem közelítettek, ilyen volt a Magyar Kupában a negyeddöntőbe jutás. Az OMTK-ból kiválva alakult meg 1999-ben az Every Day Orosháza, amelynek 2022-ig voltam az ügyvezetője. 

– NB I-be jutott a csapat, óriási utánpótlásbázis alakult ki, ahol több száz gyerek sportolt. Többen is eljutottak a válogatottig azok közül, akik az én irányításom alatt kezdtek el kézilabdázni, s akik komoly tisztelettel néznek rám. Felnőtt válogatott lett Balogh Zsolt és Varsandán Milán is, a korosztályos nemzeti csapatban Lászlai Szabolcs, vagy Kovács Attila szerepelt, de tehetséges edzők is kikerültek innen, gondolok a NEKA-ban dolgozó Kopornyik Zsoltra.

– Tudatos lépés volt, mert értettem egyet azzal, amit a vezetőség képviselt – jegyezte meg a szakember, akinek azért nem szakadt meg a kapcsolata a sportággal, hiszen 2010-ben még 60 évesen is játszott az orosházi öregfiúk csapatban, azóta pedig csapatvezetőként vállal szerepet.

– A szenior csapat egy olyan példamutató társaság, amelynek tagjai nemcsak a pályán, hanem a civil életben is segítik egymást – mondta Marton László. – Nagy élményt jelentett, amikor mindkét fiammal együtt lehettem a pályán. Annak is örülök, hogy Richárd szintén a sportágban dolgozik, amellett, hogy a Táncsics Gimnáziumban tanít, edzősködik is.

Az elmúlt több mint másfél évtizedben többször volt a Pick Szeged mérkőzésein, mint Orosházán.

– Egyszer kaptam egy bérletet a fiaimtól a Szeged mérkőzéseire, és mivel akkoriban Balogh Zsolti és Ancsin Gabi is ott játszott, ott „ragadtam” a szurkolói csoportban, sőt, bejártam velük Európát. Voltam Elverumban, Párizsban, Szkopjéban és Zaporizzsjában is. Persze látogattam az Orosháza mérkőzéseit is.

– Nem szeretném, ha úgy járna a férfi szakág Orosházán, mint például korábban Mezőberényben, ahol ugyancsak van múltja a sportágnak. Fontos, hogy a felnőtteknél és az utánpótlásnál is fejlődjön a sportág, de ehhez összefogás szükséges.