,,Meglátjuk, hogyan dönt Anita” – mondja a világbajnok súlylökő csabai edzője

– Mit gondol, min múlott, hogy Anita nem jutott be a világbajnokság döntőjébe? – kérdeztük id. Eperjesi Lászlót.
– Anita az országos bajnokságon tizennyolc méter negyven centit lökött, most tizennyolc méter hatvan kellett a döntőbe jutáshoz. Kis hiányérzet maradt bennünk a selejtező után. Az ob után meg voltam győződve arról, hogy tizenkilenc fölött fog lökni, de sajnos közbejött két nagyon apró sérülés, ami nem az edzést hátráltatta, hanem annak minőségét rontotta. A vébére teljesen rendbe jött, de hiányzott az a nagyjából két hét, amit nem tudtunk olyan intenzitással elvégezni, ahogy szerettük volna. Sajnálom, hogy így alakult, mert egy döntős helyezés jó lett volna, mert az esti döntőben már telt ház volt a Nemzeti Atlétikai Központban és az lett volna az élmény a nézőknek is és Anitának is. Mondjuk a délelőtti selejtezőben is voltak vagy 25 ezren és ezek az emberek nagyrészt Anita miatt mentek ki, hogy lássák.

– Kötöttek egy olyan fogadást, mely szerint ha döntőbe jut, akkor vállalja a párizsi olimpiára való felkészülést. Nem jutott be, de azért megpróbálja rábeszélni a folytatásra, vagy elfogadja a döntését a visszavonulásáról?
– Az édesanyja és a férje is megkérdezte tőlem, hogy én mit szeretnék. Azt mondtam, hogy amíg én edzősködöm, addig ő is versenyezzen. Persze tudjuk, hogy ez nem lehetséges, de rábeszélni sem szeretném, mert ő érzi, hogy mennyi kötelezettség, munka mellett tudja ezt az eredményt hozni. Azt nem szeretném, hogy ezt a nimbuszt, amit ő felépített, egy hozzá nem méltó eredménnyel zárjuk le. Idejében kell tudni abbahagyni. Ez nem azt jelenti, hogy ha még Párizst bevállalja, akkor nem állok mellette. Meglátjuk, hogyan dönt, mi pedig ahhoz alkalmazkodunk majd. Nem emlékszem arra, hogy magyar női atléta négy olimpián részt vett volna, ezzel is történelmet írhatna, de ne ez legyen a meghatározó. Az első dolog az egészség és a család.

– Tudjuk, hogy Szegeden a szintén edző fiával, ifj. Eperjesi Lászlóval sok tehetséges tanítvánnyal dolgozik együtt, többek között az unokájával is. Lát-e olyan gyereket közöttük, aki komoly utat járhat be?
– Anitát utolérni nagyon nehéz lesz, sőt, hosszú időnek kell eltelni, mire újra egy olyan képességekkel rendelkező atléta nevelődik ki, aki hozzá hasonló eredményeket érhet el. Furcsának tűnhet az én számból, de talán az unokámban, a tizenhét éves Dobó Zsomborban van meg a lehetőség. Pillanatnyilag ugyanazokat az eredményeket éri el, mint Anita ilyen idős korában. Az idő majd megmondja. Ha mentálisan is arra a szintre kerül, mint Anita – bár nem állítom, hogy teljesen ugyanerre a szintre lép –, előfordulhat, hogy akár felnőttkorban is a világ élvonalába kerülhet.