Klasszisok nyomában: Csonka Bence nemzetközi meccseken bíráskodik

– Édesapja, Csonka János ismert játékvezető volt Békésben, törvényszerűnek tűnt, hogy ön is erre a pályára lépjen?
– Abszolút nem – válaszolta kérdésünkre dr. Csonka Bence. –  Több sportággal is próbálkoztam, persze a labdarúgás volt az első, de nem voltam nagy tehetség, a futball szeretete viszont a mai napig megvan. Alkalomadtán a mai napig szívesen labdába rúgok, de már nem űzhetem versenyszerűen. Tizenöt éves voltam, amikor édesapám megkérdezte, hogy lenne-e kedvem játékvezetői vizsgát tenni? Amikor aktív játékvezetőként működött, kisgyerekként sokszor elkísértem a mérkőzésekre. Amíg ment a mérkőzés, én a helyi gyerekekkel sokat fociztam, ami jó élményt jelentett. Ez is benne volt akkor, amikor édesapám kérdésére igent mondtam. Azt tanácsolta, hogy vizsgázzam le, kezdjem el, nézzem meg, hogy tetszik, majd azután még mindig mondhatom, hogy nem. Békésben egy nagyon erős játékvezetői közösség van, ami nagy segítség mindenkinek. Óriási élményt jelentett, hogy az akkori NB-s játékvezetőkkel, Iványi Zolival, Medovarszki Janival és Albert Pistivel közösen edzhettem. Sokat beszélgettem a megyei és az országos kerettag kollégákkal is és soha nem éreztették velem, hogy rangon aluli vagyok, hanem nagyon segítőkészek voltak.

– Jelentős lépést jelentett a karrierjében, hogy a szezonban bekerült a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) keretébe...
– Sose vagyok elégedett a saját teljesítményemmel. Mindig van hová fejlődni, nincs két egyforma meccs, nincs két egyforma szituáció. Mindig megkeresem azt a két-három pontot, amiben a jövőben szeretnék előrelépni. Erre ez a szezon jó volt. A FIFA-keretbe kerülés nagy felelősséggel jár. Az embert már olyan szemüveggel nézik, hogy egy másik nemzetközi játékvezető, aki mondjuk a Bajnokok Ligájában vezet, hol tart. Ezt nézve vannak olyan területek, amiben szeretnék fejlődni.

– A harmadik számú kupasorozatban, az UEFA Európa Konferencia Ligában tartalék játékvezetőként idén már szerephez jutott. A következő lépcsőfokot az jelentheti, ha ebben a sorozatban, vagy az Európa-ligában vezetőbírói feladatot kapna.
– Nincsenek kőbe vésett szabályok, hogy ez a feladat majd járna. Egy minitornán vagyok túl, ahol egészen jó teljesítményt nyújtottam, de bízom benne, hogy a konferencia liga selejtezőkörében kaphatok majd megbízást.

– Hanacsek Attila, az MLSZ Játékvezetői Bizottságának elnöke mondta a minap egy sajtóbeszélgetésen, hogy a hibás döntések számának csökkenésében óriási szerepet játszik a VAR-technológia. Ezt a menyire tapasztalta meg a pályán? 
– Nagyon szeretem a VAR-rendszert játékvezetőként és videóbíróként is. Előbbi szerepkörben úgy érzem, mintha egyfajta biztonsági háló lenne az ember körül. Ha egy nagyon egyértelmű esetet ront el az ember, akkor tudja, hogy azt ki lehet javítani. Nagyon elfogadóak a játékosok és a kispadon ülők is. Amikor úgy érzem, hogy egy NB I.-es mérkőzésen nem biztos, hogy jó döntést hoztam, ám mindenki látja, hogy a videóbíró vizsgálja az esetet, akkor szépen megnyugszik mindenki, a tizenkét kamera segítségével minden vissza lesz nézve. Ha hibásnak tűnt a döntés, de a VAR nem állapítja ezt meg, akkor elfogadja a közeg, de azt is, ha a játékvezető tévedett és ki lesz javítva a döntés.

– Ettől függetlenül mennyire tart attól, hogy mérkőzés közben hibázik?
– A hibától nem tartok, mert ez a szakmánk része. Olyan attitűddel nem lehet kimenni a pályára, hogy „Jaj, csak ne hibázzak!”, mert akkor biztosan lesz téves ítélet. Amikor kihívják a játékvezetőt a monitorhoz, az a lényeg, hogy azt a szituációt minél hamarabb zárja le az ember magában. Oké, elrontottam, de a lényeg, hogy a jó döntést meghozzam.

– Nemzetközi szinten jelenleg nincsen magyar játékvezető az európai top bírók harmincegyes mezőnyében, ősszel a három európai kupasorozatból csak az Európa-konferencialigában vezettek magyar játékvezetők. A jó játékvezetői teljesítmény alap, de mi kell még ahhoz hogy esély legyen ebbe a körbe bekerülni?
– Az álma az embernek nyilván ez, de ehhez nagyon sok minden kell. Ezen a szinten nagyon sok hasonló képességű játékvezető van, nüanszok döntenek valaki fel-, vagy kikerüléséről. Ezért is nehéz kitűnni, de meg kell próbálni. Van egy sportdiplomáciai rész is, ám úgy látom, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezetői Bizottsága mindent megtesz azért, hogy minket segítsen a nemzetközi szinten. Bizakodom, hogy valamelyikünk a magyar játékvezetők közül bekerülhet az elitkeretbe. 

– Vannak példaképei a játékvezetők között?
– Iványi Zoli, hiszen Békés vármegyéből elindulva olyan országos elismertségre tett szert, ami példaértékű. Nagyszerű játékvezető, nagyszerű ember. A generációmnak a Kassai Viktor lehet példakép, nagyon sikeres pályát futott be, és természetesen a vb-döntőt fújó Puhl Sándort is idesorolom. A nemzetközi szinten bizonyos területekről tetszenek játékvezetői megoldások. Nagy kedvenceim az olasz játékvezetők, akiknek jó testbeszédük van.

– Milyen feladatokra számít játékvezetőként a nyári időszakban?
– Az Ausztriában edzőtáborozó felnőtt válogatottaknak vezettem, vezetek barátságos mérkőzéseket, előbb a a Szombathelyen lejátszott Albánia–Liechtenstein működtem közre, majd június 11-én az Azerbajdzsán–Kazahsztán mérkőzés vár rám. Rövid pihenés után elkezdek felkészülni a július elején kezdődő nemzetközi kupaszezonra.

Névjegy

Az 1992. március 13-án Gyulán született Dr. Csonka Bence először a Békés Megyei Főügyészségen dolgozott, majd a fővárosba költözése után a Pest Megyei Főügyészségen helyezkedett el. Később egy végrehajtói irodában, legutóbb a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen dolgozott. Február óta hivatásos játékvezető.

A játékvezetői vizsgáját 2007-ben tette le Békéscsabán. 2011-ben NB III.-as játékvezetői keretbe került, 2017 őszétől NB II-es kerettag. 2019-ben vezetett először az NB I.-ben (Paks–Fehérvár FC). A magyar élvonalban eddig 33 mérkőzésen láthattuk vezetőbíróként. Tavaly októberben került be a FIFA nemzetközi játékvezetői keretébe. Első feladatát FIFA játékvezetőként tavasszal egy portugál utánpótlás tornán kapta.