Csak nézni akarta az olimpiát

A vízilabda csapat tagjaként 1964-ben, Tokióban a dobogó legfelső fokára állhatott fel. Négy évvel később, Mexikóvárosan a nagy csalódást keltő harmadik helyen végzett a magyar válogatott. Akkor úgy nézett ki: két olimpia, két érem.

Pócsik Mexikó után ki is került a nemzeti csapatból, már csupán egri klubjában szerepelt a honi pontvadászatban. Évek óta nem játszott a legjobbak között, nem is számított arra, hogy újra meghívhatják. Annak ellenére sem, hogy klubcsapatában kiemelkedő teljesítményt nyújtott, hiszen a magyar vízilabdában minden csapatban világklasszisok sora játszott.

Feleségével elhatározták, hogy nyaralásképpen kiutaznak a müncheni olimpiára, és a helyszínen, turistaként szurkolnak majd a magyar sportolóknak. Szeretett volna kicsit „törleszteni” is házastársa felé, hiszen neje a hosszú sportpályafutás alatt oly sokszor volt egyedül otthon. Az utazást megelőzően már a nehezen megszerzett útlevél is kéznél volt (aki élt akkoriban, az pontosan tudja, mennyire nehéz és hosszadalmas folyamat volt nyugati útlevélhez jutni), s a különböző versenyek belépőinek intézése is nagyon jó úton haladt, amikor egyszer csak az egri lakás ajtaján csengetett a postás. Megérkezett a válogatott meghívója: Pócsik Dénest beválogatták a müncheni pólókeretbe. Az első meglepő pillanatokat követően az asszony boldogan ölelte át férjét, s ő maga mondta: „Majd legközelebb együtt megyünk”…

Pócsik Dénes az egyik legjobb játékosa volt a Münchenben végül második helyen végzett magyar válogatottnak. Az éremkollekció teljessé vált.