Ötven éve a boncteremben

A patológia az orvostudomány alapja, alapszakmának nevezik. Összeköti az elméleti tudományokat a klinikummal, választ keres a betegségek tüneteit és a betegek panaszait okozó morfológiai és funkcionális elváltozásokkal kapcsolatos kérdésekre. Vajon ez motiválta a pályaválasztó fiatalt, amikor patológus lett? Erre is kíváncsiak voltunk, amikor az orosházi kórház patológiáján felkerestük munka közben a főorvos asszonyt.

— A családi példa, vagy más motiváció nyomán lett orvos?
— Édesanyám pedagógus, édesapám mérnök volt. A családunkban a bátyám lett orvos. De nem ez befolyásolta a pályaválasztásomat, hanem az elemi kíváncsiság.

[caption id="" align="alignleft" width="450"] A szerző felvétele.
[/caption]

— Ennyi elég ehhez az élethivatáshoz? Hiszen több ez már szakmánál. Ötven éven át lelkiismeretesen végzett hivatás ez a javából.
— Telik az idő, valóban. De az elemi kíváncsiság érzete máig megmaradt bennem. Ez ráadásul társult a folyamatos érdeklődéssel. Nem vagyok finnyás és válogatós. A legrázósabb esetektől se lépek el. Amikor a mikroszkóp fölé hajolok és váratlan dolgokkal szembesülök, akkor nem kell arra ügyelnem, hogy az arcommal ne áruljak el semmit. Nyugodtan nézem a legnehezebb szövettant is. Ez a munka az örök kíváncsiságról szól. Imádom ötven éve.

— Békési lány, aki az egyetemi évek után az orosházi kórházba került. Miért ezt választotta? S miért lett az intézményhez ennyi évtized után is ilyen hűséges?
— A férjem itt volt társadalmi ösztöndíjas, én követtem. Röntgen orvosi állást tölthettem be. Dr. Kurai Jánostól akkoriban nagyon sokat tanultam. Később segédorvosként, majd szakorvosként folytattam a munkámat. 1974-től az intézet patológiai osztályának a vezető főorvosa lettem. Hűségemnek semmi rendkívüli indoka nincs. Ami biztos: a patológiában, a boncteremben nem számít se ideológia, se társadalmi rendszerek változása. Mindig hagytak dolgozni, nem akartak közben befolyásolni. Mert tudták, hogy engem nem lehet. Sokat megéltem az eltelt 50 év alatt. De máig nagyon szeretem a hivatásomat. Kollégák is kérdezték, s mindezt miért Orosházán? Egyszerű a válaszom: amit jól csinálok, s azt Orosházán, attól én nem vagyok kevesebb. Soha nem akartam én valahol, máshol valaki lenni.

— Számtalan szakmai újítás fűződik a főorvos asszony nevéhez.
— 1972-ben két citológiai centrumot jelöltek ki Békésben, Orosházán és Gyulán. A megyében így elsőként fordítottunk nagy figyelmet a szűrésekre. Meghozta az eredményt: a vezetésem alatt lévő osztály a kezdeti években több mint 300 korai méhnyakrák esetet fedezett fel. Megmentettünk fiatal lányokat, asszonyokat. Mi indítottuk be 1990-ben az aspirációs citológiát. Én szúrtam meg az emlőket, ha csomót tapintottak. Néhány sejtből megállapítottam, rosszindulatú-e az elváltozás. Ez nagyon nagy fejlődés volt a szakmában.

— Ha patológust emlegetünk, az emberek boncolásokkal társítják a szakmát. Ön eddig a mikroszkóp melletti munkákat sorolta.
— 50 év alatt rengeteget fejlődött a szakma. Mára több a szövettani, citológiai vizsgálat, miközben természetesen boncolunk is, ha a klinikusok kérik, mert nem tisztázott például, hogy honnan ered egy daganat. A boncolás egyfajta ellenőrzése a klinikai munkának. De napjainkra a hangsúly az élőkre irányul.

— Évtizedeken át képezte magát. Mi ösztönözte?
— A gyermekeim a fővárosban tanultak. Gyakran összekötöttem a családlátogatást az önképzéssel. Magabiztosabbá váltam az új ismeretek, a korszerű tudás által. Lépést akartam tartani a szakma fejlődésével. Ráadásul szellemileg se tunyultam el.

— A sokat emlegetett szakma nagy tisztelettel beszél önről, alapos munkájáról, munkabírásáról.
— Sajnos az elődök és lassan az én generációm is kihal. Alig vagyunk már. Az utánpótlás kapcsán egy ígéretes férfi kollégáról tudok beszámolni, aki szakorvosként besegít nálunk is Békéscsaba és Gyula mellett.

— Kortársai élvezik a nyugdíjas éveiket. Ilyesmit tervez?
— Az lenne számomra a kegyes halál, ha itt, a mikroszkóp mellett, imádott munkám végzésekor csuknám le a szemeimet. De erre se készülök, ahogy a nyugdíjas évekre se.

Névjegy

Dr. Intzédy Katalin patológus főorvos Békésről származik értelmiségi családból. Orvosi diplomája megszerzése után és azóta az orosházi kórházban dolgozik. 1970-ben tett kórbonctan-kórszövettani szakvizsgát, 2006-ban citopatológiai szakorvosi képesítést szerzett. Munkáját a kórházba való belépése óta nagy odaadással, megbízhatóan végzi. Országosan elismert patológus szakorvos. Osztályvezetői kinevezése óta magas szakmai színvonalat képvisel, nívós klinikopatológiai konferenciák megtartását szervezi, mindig szem előtt tartva a klinikusok kiszolgálását, a betegek érdekeit. A rendőrorvosi munkában több éven át segítette Békés Megyei Rendőr-főkapitányságot. Két felnőtt gyermeke van és egy unokája. Hobbija az olvasás. Kedveli a kortárs írók műveit.