Perényi, akinek a szíve berényi - Rózsa Sándor dublőre volt a híres lovas

Az egymásra helyezett két-két, úgy egy méternyi átmérőjű fehérre festett betongyűrű közepében virágok díszkenek, a bejárati utat sorompó zárja el. Az úttól néhány száz méterre fekszik az errefelé igencsak jellegzetesnek tűnő alföldi tanya, melynek tulajdonosa Perényi János, aki Mezőberény szülőtte, s évtizedek óta él Vásárhelyen.

- A szívem mindig berényi volt, mindig is berényinek vallottam magam. Édesanyám vásárhelyi származású és Berénybe ment édesapámhoz férjhez. Aztán a sors úgy hozta, hogy tízegynéhány évesen a család Vásárhelyre telepedett le - fogad Perényi János, aki a berényi Zöldkeresztben Plavecz Jánosként látta meg a napvilágot.

- Az 50-es évek második felében magyarosította a nevét édesapám. Gyerek fejjel nem értettem, hogy erre miért van szükség, nagyon sokáig én a Plavecz vezetéknevet használtam, nem akartom tudomást szerezni a névváltoztatásról, számomra ez érthetetlen és nagyon furcsa volt - magyarázza vendéglátóm, s invitál: nézzek körbe tanyáján, ami gazdaságának központja, valamivel több, mint nyolcvan hektáros szántó közepén fekszik.

- Egy régi, düledezőfélben lévő tanyaként vásároltuk, a felújítás során berényi motívumokat használtunk. Szerettem volna olyanná, vagy legalábbis nagyon hasonlóvá alakítani, mint amilyen a mi tanyánk volt a Szarvasi úton, a homoki ugarban, ahonnan gyalogszerrel jártam az ókerti iskolába. A felsőtagozatot már itt, Vásárhelyen kezdtem meg - magyarázza Perényi János, aki ma is megannyi szállal kötődik szülőhelyéhez. Szinte minden gondolatába, minden mondatában párhuzamot von a két város és azok adottságai között.

S most van kutyaszorítóban az újságíró: ha azt írom, hogy Perényi János a vásárhelyi Agrárcentrum ügyvezetője, akkor az csak részben igaz. Ha azt írom, hogy Perényi János gazdálkodó, az sem teljesen igaz.

- Az ügyvezetői tisztségre a város több mint háromszáz mezőgazdasági vállalkozója választott meg, s igyekszem a helyi gazdálkodók érdekeit szolgálni, képviselni. Mivel magam is gazdálkodok, éppen ezért nem hivatalnoki szemüvegen keresztül látom a világot - folytatja. Perényi János és családjának földjei a város határában fekszenek. A növénytermesztés mellett állattenyésztéssel foglakozik.

- Gyerekkorom óta lóbolond vagyok. Volt kiktől örökölnöm, ugyanis mind az apai, mind az anyai nagyszüleim ismert és elismert lótenyésztők voltak. Berényi nagyapámnak nagyon szép sárga lovai voltak. Egyedüli gyerek voltam, s bizony gyakran a ló volt a játszótársam. Ha a tanyánk előtt elment egy fogat megkérdeztem a gazdát. ,,Hogy hívják a lovait?" Gyakran felültem az ismerősök kocsijára, vagy mentem az eke után. Emlékszem, nagy vásárok voltak a faluban, ahonnan én nem maradhattam el. Berényben különösen szép nóniuszok voltak, a berényi gazdák nagyon igényesek voltak lovaikra és fogataikra - emlékszik.

Közben a házba érve két díjat mutat: az egyik az 1939-es OMÉK, a másik az 1948-as OMÉK magyar félvér kanca nagydíja. Perényi János is  az elismert lovasok és lótenyésztők táborába tartozik.

- Pillanatnyilag tizenkét lovam van, többsége tenyészkanca. Errefelé a Furiosonak vannak hagyományai, jómagam is ezt a fajtát tenyésztem. Nagyon régen a város igencsak kiterjedt tanyavilággal rendelkezett, a gazdáknak lakóhelyüktől távol voltak a földjeik. Olyan ló kellett, amelyik gyors volt, s ugyanakkor bírta az egésznapos nehéz munkát a földeken. A Furioso ilyen fajta, ráadásul a katonaság is igényt tartott rá, felvásárolta a csikókat - magyarázza. Közben azt is megtudom, hogy a ló mellett szürkemarhát tenyészt és hízlal.

Lehet, hogy kevesen tudják: Perényi János a lovas sportban igen szép sikereket, eredményeket ért el, mi több, filmekben is szerepelt, természetesen lovas jelenetekben.

- Galopp-lovasként kezdtem, majd katonaként, a Kiskunhalasi Határőr Dózsa SE versenyzőjeként következett az ugrósport. Ezután a kettes és négyes fogatokat is hajtottam. A kitartásos ugratásban 180 centimétert ugrottunk, ami a maga korában igen szép teljesítménynek számított. Hajtottam két ló hátán állva a Koch-ötöst, vagy ahogyan jobban ismerik a puszta ötöst, s Lénárt Mihály után másodikként én hajtottam a puszta-nyolcast. Ezen látványos  bemutatókkal mindig óriási sikert arattam. Több filmben szerepeltem, a Rózsa Sándorban négy figurát alakítottam, én voltam Oszter Sándor dublőre.

- Mezőgazdasági technikumban kezdtem a középiskolai tanulmányaimat, majd egy sajnálatos lovasbaleset miatt gimnáziumban kellett folytatnom. Munka mellett szereztem felsőfokú végzettséget a vásárhelyi felsőfokú technikumban, ami ma főiskola. Aztán tudásomat ,,fejelgettem", miközben végig jártam az állattenyésztői ranglétrát -  magyarázza.

- Gyakran jár haza Mezőberénybe?

- Ha tehetem, egy-egy látogatás során két-három napot töltök Berényben, 1980 óta minden augusztus 20-át szülőhelyemen töltöm nejemmel. Így lesz ez az idén is. A feleségem, aki pedagógus, pihen, én felkerekedek, s egyedül nekivágok a berényi tanyavilágnak, kicsit nosztalgiázok. Gyakran egyetlen lélekkel sem találkozom, ennek ellenére nem unatkozom, mert mindig van látnivaló - folytatja. S mennyire maradt mezőberényi Perényi János? Nos, azt hiszem, ékesen példázza, amit búcsúzáskor mesélt el.

Édesapja az egyik hódmezővásárhelyi temetőben nyugszik, ám a családi kriptát berényi föld borítja, amit egykori Szarvasi úti, kereki tanyájától és a laposi kertjéből vittek.

Szekeres András -->