A Felczán-házaspár tízezreket tanított táncra és illemre

Marikának a zene, Bélának a Marikával való megismerkedése üzente, hogy a tánc lesz az útja. A pályájuk párhuzamosan ívelt, jó szövetségesre leltek egymásban. Tíz évig amatőr táncosként, később táncművész diplomával még 15 évig a magyar csúcsosztályban profiként képviselték Magyarországot a világversenyeken.

— A tehetség az alkaton, a szorgalmon és a tudásvágyon múlik, ám nem mindegyik jó táncosból lesz jó pedagógus. Utóbbihoz erős empátia, türelem kell és az, hogy a tanár tisztában legyen a növendékei képességével, s addig követeljen, amíg a tanítványainak a tánc még örömet szerez — magyarázta Felczánné Nyíri Mária, aki férjével az elmúlt évtizedek alatt a tanfolyamokon, a klubban, illetve a kurzusokon több tízezer fiatallal foglalkozott.

— A tánciskolai csoportok első óráján ugyanaz a kép fogadott: egyik oldalt a fiúk, a másikon a lányok. Azután szépen megtanultuk a lépéseket, meg a felkérés, a bemutatkozás és a társalgás alapvető illemszabályait. Amikor pedig megszólalt a zene, nem volt mese, meg kellett fogni a másik kezét, derekát, vállát. Egyre ismerősebb lett a parkett, oldódott a gátlás — magyarázta Felczán Béla, aki Marikával komoly feladatának érezte, hogy a mozgás örömét átadja, emellett viselkedéskultúrát is tanítson. — Öröm volt látni, ahogy formálódtak a fiatalok.



Egyre ápoltabbak lettek, a lányok igényesebben öltözködtek, csinosabb lett a  frizurájuk, szebb a sminkjük, a fiúk pedig lovagiasabban viselkedtek. A rendszeres edzéssel javult a tartás és a testalkat — mesélték Felczánék, akik az aktív pályafutásukat befejezték, ám a tapasztalatukra máig számít a klub.

S hogy mi a kettejük közti harmónia titka? Mint mondták, a tánc eleve páros műfaj és életforma, a kollégáik közül azok művelik magas fokon, akik szakmabélivel házasodtak. A rapszodikus időbeosztást, az esti elfoglaltságot a civilnek nehéz tolerálni.
—  Szép, sikeres és boldog életünk volt — állította egybehangzóan Marika és Béla, akik nemcsak a karriert köszönhetik a táncnak, hanem egymást is.

Cs. R. -->