Állatvédelem

Nincs olyan ünnep, amikor az állatvédők ne próbálnák felhívni a figyelmet a sok kidobott kutyára, cicára. Az adóbevallás közeledtével is gyakrabban találkozhatunk a menhelyek felhívásával, akik az adónk egy százalékát kérik. A magyar emberek háromnegyede nem rendelkezik ezzel az összeggel, pedig biztosan van olyan terület, amit szívesen támogatnának. A különböző segítő szervezeteknek, közhasznú egyesületeknek a napi működésüket, létüket jelenthetik ezek a felajánlások. 

Sajnos az állatmenhelyeken sem csökken a szerencsétlen, kidobott állatok száma. A felelőtlen hozzáállás, az ivartalanítás elmulasztása miatt mindig van utánpótlás. De nem csak a kidobott állatok száma magas, néha úgy érzem, az emberi kegyetlenség sem ismer határokat. A Remény-Lak Állatvédő Egyesület is küzd az állatkínzás ellen. Április 29-én sétát szerveznek Békéscsabán arra a kutyára emlékezve, amelyik még az év elején került hozzájuk körülbelül 50 lövedékkel, söréttel a testében. Feltehetően kikötötték és puszta szórakozásból lőttek rá. Fritz-nek az önkéntesek új reményt adtak, egy szerető család fogadta be Németországban, azonban pár nappal később a teste feladta a harcot. 

Ezek az esetek is arra mutatnak rá, mennyire fontos a felelősségteljes állattartás, a környezetünkben lévőkre való odafigyelés. Csak akkor vállaljunk házi kedvencet, ha élete végéig megfelelő, szerető körülményeket tudunk neki biztosítani, hiszen ők is ugyan olyan érző lények, mint bármelyikünk.