Ezt most jól megkapta a galamb

Olykor előfordul, hogy beverem a fejem – kazánba, ajtóba, bármibe, ami pont akkor fejmagasságban lehet –, és jellemzően akkor, ha nem ártana észhez térnem. A bosszankodás után rögtön át is gondolom, hogy mi lehet az, amiért kaptam a fejmosással felérő koppanást, és többnyire meg is kapom a felvetésre saját magamtól a választ. A minap a galambürüléket kerülgetve véletlenül ráléptem  egy elszáradt faágra, a reccsenéssel pedig megijeszthettem egy galambot, amely azonnal el is akart repülni a fáról. Nekiment a szomszédos, üveges felületben bővelkedő épület falának, leesett, majd hanyatt fekve, szárnyaival verdesve hempergett az avarban. Mondtam is neki – bár nem hiszem, hogy értette –, hogy remélem, tisztában van azzal, hogy ezt most miért kapta. Mert én tudom.