„Szerbusztok!”

Notesz Laci jut szinte minden reggel eszembe, mikor állok a könyvtár liftjében, aki még egyszer azt nyilatkozta egy helyi hírportálnak, hogy azért nem jár a hírlaphoz, mert elromlott a felvonó. Üde színfoltja volt Békéscsabának, számtalanszor jut eszembe, mikor a buszmegállóban állok, vagy ha egy-egy megnyitón vagyok. Megdöbbenve realizáltam, hogy ezen a nyáron volt a harmadik évfordulója szomorú halálának. A minap elmentem meglátogatni nyughelyén és elmondtam neki, hogy a lift már jó, és sajnáljuk, hogy már sosem fogsz meglátogatni minket a szerkesztőségben. Váratlanul távoztál közülünk Laci. És még azt se mondtad, „Szerbusztok!”