Újabb Gránátalma-díj gazdagítja dr. Illés Károlyné vitrinjét

– Férnek még a Gránátalma-díjak a vitrinbe?

– A mostani egymást követően a harmadik a hímzés kategóriában. Ötévente ítélik oda ezt az elismerést, mely a legrangosabb szakmai kitüntetés. Korábban is kaptam, valamint a gyermekcsoportommal együtt is kiérdemeltük egyszer. Szakoktatóként, a 20 éves békéscsabai Rozmaring Szakkör vezetőjeként fantasztikus érzés, amikor a tanítványok sorra hozzák el a díjakat rangos versenyekről. A legutóbbi Kisjankó Bori országos hímzőkiállításon – ami a kézművesség e szakágában a legnívósabb – a díjazottak fele az én tanítványom volt.

– Honnan ered a népművészethez, a kézművességhez vonzódása?

– Gyerekkoromból, Nagybánhegyesről. Nagymamám saját kezűleg készítette a játékaimat, köztük a babáimat, édesapám fából a babakocsit. Belenőttem a kézművességbe. Kreatív, alkotó emberektől tanultam úgy, hogy észre sem vettem, mert ez a környezetemben magától értetődőnek számított. Felnőttként ­tudatosult bennem, hogy mekkora értéket, ajándékot kaptam.

– Az ország egyik, ha nem a legjobb népi hímzője, szövője. Mi a titka?

– Járom az országot, a Kárpát-medencét, és eközben kutatom, gyűjtöm a forrásanyagot. Számos helyen megfordulok, múzeumoktól a magánemberekig, akiknél a fiókból, a szekrényből előkerülnek féltve őrzött kincsek. Ezeket lerajzolom, és a hagyományok, motívumok tiszteletben tartásával, korszerű alapanyagokkal új formába öntöm. A férjem – aki nyugdíjas állatorvos – mindig mellettem áll, elkísér, értékeli a munkámat, nagy segítség, támasz számomra.

– A családnál maradva, az alma nem esett messze a fájától, ugyanis Vanda lányuk is a népművészetnél kötött ki.

– Vanda ugyanúgy belenőtt ebbe, mint én hajdanán. Már óvodásként szőtt, hímzett. ­Jelenleg a Hagyományok Háza iparművészeti osztályának vezetője.

– Ahol megnyílt az Országos Népművészeti Kiállítás, aminek ön az egyik rendezője, de több munkáját is beválasztotta a zsűri az anyagba.

– A Hagyományok Háza minden terét betölti a kiállítás, csaknem 2200 tárgy jelenik meg. Reméljük, mihamarabb láthatja a közönség a helyszínen is, nem csak online formában.

– Önnek milyen pályázati anyagai szerepelnek a legjobbak között a tárlaton?

– Említhetem többek között a gyetvai hímzéssel készült vállkendőegyüttest, a horvát főkötők motívumaira épült lakásbelsőket vagy a szőtt, csíkozott terítéket.

– Kiállításrendezőként merre hívják az országban, a világban?

– Európa nagyvárosaiban ugyanúgy megfordultam Pozsonytól Párizsig, mint az USA-ban. Szegeden volt egy nemzetközi népművészeti tárlat, amit én rendeztem, és ezt látták a Szeged testvérvárosából, az amerikai Toledóból érkező vendégek is. Arra kértek, hogy ugyanazt az anyagot, ugyanúgy ott is jelenítsem meg.

– Nemcsak ruhákat, párnákat hímez, hanem haladva a korral, többek között eszköztartókat is.

– Úgy gondolom, egyedi kivitelű használati tárgyakra van most leginkább igény. Közkedveltek a hímzett ruhakiegészítők, a táskák, a mobiltelefon- és pendrive-tartók.

Névjegy

Dr. Illés Károlyné Nagybánhegyesen született 1947-ben. Iskoláit a békéscsabai szlovák gimnáziumban végezte, majd kirakatrendezői és dekoratőrtanulmányokat folytatott. Elvégezte Szegeden a pedagógiai főiskolát rajz–szlovák tanári szakon, aztán felsőfokú hímzői, szövői szakoktatói végzettséget szerzett. Népijátszóház-vezetői képzettséggel is rendelkezik. 1984-ben a Népművészet Ifjú Mestere, 1989-ben a Népi Iparművész, 2003-ban a Népművészet Mestere címet kapta a békési szűcshímzések újratervezésért és sokoldalú alkotómunkásságáért. 2019-ben rangos állami elismerésként átvehette a Magyar Érdemkereszt arany fokozata kitüntetést.