Három Munkácsy-festménnyel gazdagodott a csabai tárlat

Banner Zoltán, a múzeum korábbi művészettörténésze kereste meg telefonon idén februárban Ando Györgyöt, az intézmény igazgatóját. Elmondta, egy kedves vendéget vinne hozzá, többet akkor nem közölt. Az igazgató tegnap felidézte a számára akkor még titokzatos találkozó pontos dátumát: február 26,, 11 óra.

Banner Zoltán egy férfival érkezett, és bemutatta Ando Györgynek Vidovszky Ferencet, aki elmondta, három eredeti Munkácsy-festmény van a család tulajdonában, és hajlanak arra, hogy a múzeumba kerüljenek. Kikötötte ugyanakkor, hogy a jelenleg egyenként 100-200 millió forint közötti kereskedelmi értéket képviselő képekre megfelelő biztosítást kössenek.

Megnézte azt is, hova kerül a családi arcképcsarnok. Amikor meglátta a már 16 eredeti Munkácsy-művel berendezett tárlatot, azonnal igent mondott, és ő használta először azt a kifejezést, hogy ez a csabaiak nyílt trezorja. Ez nem véletlen, ugyanis az újabb festményekkel már bőven meghaladja a kiállítás képeinek értéke az ötmilliárd forintot.

Szarvas Péter, a város polgármestere kiemelte, a Munkácsy-negyed kialakítása másfél éve kezdődött el, és ez a környezeti infrastruktúra megújulását is jelenti. Mindez akkor értékes igazán, ha a koronaékszernek számító múzeumban a hazánkban és a világon a legtöbb eredeti Munkácsy-kép tekinthető meg. Ezzel a három festménnyel ezt sikerült elérni.

– A Vidovszky család az 1800-as években a város központjában lakott, és a szomszédba költözött Reök István, Munkácsy nagybátyja, akinél a művész gyerekeskedett, és később is ide járt haza – idézte fel a múltat Szarvas Péter. Szólt arról, hogy a Vidovszky fiúk mindig játszani hívták a kis Misit, aki azonban sokszor inkább rajzolgatott. Az anekdota szerint akkor mondták neki: ,,Misi, hagyd abba rajzolást, úgysem leszel festőművész!” Mégis az lett, Magyarország legismertebb festőművésze.

Munkácsy a bécsi akadémián folytatott tanulmányait félbeszakítva – mestere halála miatt – visszatért nagybátyjához Csabára, és a müncheni festőakadémiára készült. Ezen rövid itthon tartózkodása alatt, 21 évesen, 1865 decemberében festette meg játszópajtásai apját, Jánost és nejét, Karolinát, valamint leányukat, Matildot.

Ando György szólt arról, hogy a fővárosból hozták Csabára a három portrét, és az átadáson jelen volt Vidovszky Ferenc – aki késői leszármazottja a portrékon látható Jánosnak – és testvére, a Kossuth-díjas zeneszerző, zenepedagógus László is. Érdekesség, hogy a Vidovszky család a felvidéki Turócszentmártonból jött Csabára, a település Békéscsaba testvérvárosa.

A történethez hozzátartozik, hogy két éve a család egyik hölgytagja felvette a kapcsolatot a múzeummal, és ekkor derült ki, hogy a három portré a birtokukban van. A hölgy azt mondta, a festmények sorsáról a férfiak döntenek, ez történt meg most, és ezzel újabb, már összesen 19 szenzációs Munkácsy-festményekben gyönyörködhet majd a közönség a múzeumban.

Gyarmati Gabriella, a csabai múzeum művészettörténésze, a berendezés finisében járó kiállítás kurátora elmondta, a csabai származású Vidovszky János annak a gróf Apponyi családnak volt az intézője Gerendáson, amelyből az 1920-as párizsi békekonferencián a magyar delegációt vezető Apponyi Albert is származott.

Gyarmati Gabriella szólt arról, a múzeum több mint száz éves fennállása óta soha ennyi Munkácsy-művet nem láthatott állandó tárlaton a közönség.

– Az egyik festményen írásos bizonyítékai is vannak annak, hogy eredeti Munkácsy-alkotásokról van szó – emelte ki a művészettörténész. – Az egyik a képeken látható házaspár egyik fiának az ,,igazolása”, hogy ezek a festmények Munkácsy művei. A másik bejegyzés Vidovszki Bélától származik, aki azt támasztotta alá, hogy édesapja eredeti kézírása található a festmény hátoldalán. Munkácsy egyébként ebben az időben több portrét is festett, és stílusában, megkomponálásában is teljesen hasonlítanak egymásra. A most bemutatott képeket nem is restaurálták később, tehát úgy láthatók, ahogy Munkácsy letette az ecsetet, amikor elkészült alkotásaival.