Galagonyasétányon jártunk, ahol nem csak a nyugalom ragadós

A parkerdőben több sétányt is kialakítottak a látogatóknak. Ezek egyike az az 1200 méter hosszú Galagonya tanösvény, amelynek pár száz méteres részét mi is megnéztük szerdán reggel. Mint mindig, most is rácsodálkoztunk a csendre, a madárcsicsergésre, amit csak rövid időre tompított el a közelben elhaladó vonat hangja.

Puskás Lajos hírportálunknak elmondta, a nyári időszak, a nyári aspektus időszakát éljük, amelynek egyik jellemzője, hogy ilyenkorra többségében eltűnnek a geofitonok, azok a növények, amelyek tavasszal a lombfakadáskor nyílnak. Egy-két példány marad csak belőlük hírmondónak a meleg évszakra. Az egyik ilyen a salamonpecsét elnevezésű egyszikű, amelyből még láthattunk néhányat, illetve a kontyvirág, aminek termése hamarosan pirosba borul, különleges hangulatot kölcsönözve ezzel az erdőnek.

A nyári vegetáció időszaka alatt azonban egészen más jellegű növények veszik át a hatalmat. Olyan fajok, amelyek jobban bírják az árnyékot, illetve a viszonylagos szárazságot is. Ebbe a kategóriába tartozik például a nagy csalán. Miközben nézelődtünk, elhaladtunk a talajszelvény mellett, ami egy izgalmas bemutatóhely, ahol a gyerekek és a felnőttek egyaránt megnézhetik, miként alakult ki a talaj az erdőben. A Fekete-Körös annak idején zátonyokat hozott létre a víz szélén, ezeken települtek meg később a fák. A szelvényben még a gyökér is jól látszódott, ráadásul a bemutatóhely tetejére egy rigócsalád is beköltözött.

A nyárhoz a meleg mellett a „ragadós” növények is hozzátartoznak. Az okleveles erdőmérnök kifejtette, a növények helyhez kötötten élnek, de ahhoz, hogy megfelelő módon terjedhessenek, némi mozgásra is szükség van. Az említett fajtáknak a termése vagy a szaporítószerve odaragad az állatok szőréhez, bundájához, az emberek ruhájához, és így kerül messzebbre.

Találkozhattunk például az erdei gyömbérrel, aminek semmi köze nincs a fűszernövényhez. Küzdhettünk az erdei varázslófű és a ragadós galaj termésével is, mert nagyon ragaszkodtak a zoknijainkhoz. Láthattuk az erdei és zöldes sást, valamint farkasalmát is. Ez utóbbinak annyi köze van az almához, hogy toktermése gömbölyű, mint az alma. – Viszont mint minden növény, aminek a nevében szerepel a farkas szó, mérgező – árulta el Puskás Lajos.

Az erdőben egyébként nagyon sok mindennek története, legendája van. Ilyen az ajakosvirágúak családjába tartozó erdei tisztesfű is. A növény levele finom és puha, mint a jobb minőségű toalettpapír, s a történetek szerint akár az ember a tisztesebbik felét „ki is takaríthatta” vele. A veszélye viszont, hogy nagyon hasonlít a csalánra, és aki az említett célra használta, nem volt érdemes összetévesztenie a két növényt, mert kellemetlen meglepetés érhette. Az összhatást olyan gyógynövények mint a citromfű, az orbáncfű, az erdő szélén nyíló mezei katáng, illetve a pázsitfűfélék közé tartozó ligeti perje tette teljessé.

Az erdőben semmi sem felesleges

Puskás Lajos elmondta, az erdőben semmi sem felesleges, ami magától van ott. Ennek kapcsán megmutatta annak a nagy öreg tölgyfának a maradványait, amely 20-30 éve kezdett el pusztulni, benne harkályok és cincérek találtak élelemre és menedékre. Az erdőben a nagy termetű fekete harkálytól a kis tarka harkályig több faja is él ennek a madárcsaládnak. Magát a fát néhány éve biztonsági okokból kivágták, de nem vitték el. Most humusz képződik belőle és gombák számára nyújt életteret.