Lonovics Lászlót is díjazták a Neumann János tiszteletére nyílt kiállításon – podcasttal

– Ahogy elhangzott, a kiállítással a világhírű tudósra emlékeznek, ő a magyar emberek számára a számítógép atyja. Miért volt fontos ez a kiállítás?
– Ebben az évben ünnepeljük Neumann János születésének 120. évfordulóját, ez alkalomból a Neumann János Számítógéptudományi Társaságés a Magyar Elektrográfiai Társaság tavaly nyáron kiírt egy pályázatot azzal a céllal, hogy a tudós életműve előtt tisztelegjen. A kiírásban szerepelt: olyan műveket várnak az alkotóktól, melyek reflektálnak a 21. század kihívásaira, valamint támaszkodnak a számítógépes művészet tradícióira. Nagyon sok művészeti területen, így az alkalmazott művészetekben is találunk gyakorlatot számítógépes művészetre – azonban ebben az esetben képzőművészeti pályázatról volt szó. Meghatározott szempont volt, hogy digitálisan, például számítógéppel létrehozható művek szülessenek. Nem csupán nyomtatott formájú műveket vártak – bár a kiállítássorozat anyagában főként ezek dominálnak – hanem olyan alkotásokat is, melyek például videóinstallációk, vagy olyan videós művek, melyek komputerrel készültek.

Fontos kiemelni, hogy ez egy kiállítássorozat, melynek első állomása Szekszárdon volt a Babits Mihály Művelődési Központban március 23-án. Ezt követően, április 23-án nyílt egy kiállítás ennek az anyagnak a válogatásából kültéri tablók formájában Budapesten, a Madách Téren. Ezután, június 3-án az említett A22 Galériában, ahol megjelent Karikó Katalin is. Nagyon megtisztelő volt számukra, művészeti területen dolgozóknak az, hogy ott volt és emelte a tárlat rangját.

– Ön milyen alkotással készült?
– A kiírásban szereplő személy életművének megismerése nagyon fontos abban az esetben, ha az ember valamiképpen reflektálni akar rá. Ebben az esetben kétfajta irány lehetséges. Az egyik, hogy a tudósnak a portréját, arcképét megjelenítő alkotás születik, mely számítógéppel átalakított, szerkesztett vagy montázsszerűen kiegészített. A másik lehetőség, hogy számítógéppel vagy digitális eszközzel létrehozott új mű szülessen, mintegy reprezentálva az ő életművét. Köztudott, hogy a számítógép elvének kidolgozásában meghatározó egyéniség volt Neumann János. A Neumann-elv a kettes számrendszerre épül, ami a digitális folyamatok egyik alapelve.

Két sorozatot készítettem a kiállításra. Az egyiket Neumann János portréjának és a kettes számrendszernek a felhasználásával. Ha a kettes számrendszer nyomtatott formában, vagy valamilyen kijelzőn megjelenik, annak már rögtön van egy vizuális, szimbolikus jelentése (azon túl, hogy ez a számrendszer például képeket is meg tud jeleníteni). Ezen felül felhasználtam a képekhez a lyukkártya rendszert is. Ez manapság már nem annyira használatos, azonban a perforált lyukkártya is egy metaforája a computer technológiának. Ezeket alkalmaztam és építettem be a képeimbe, színeztem át [...].

A másik sorozatom az általam művelt fénygrafikáknak a feldolgozása abban az értelemben, hogy itt a kettes számrendszer jelenik meg egy fényszerű jelenséggel együtt. Így nem csupán számítógépes grafikáról van szó, hanem ez is kapcsolódik a digitális szimbólumhoz, amit maga a kettes számrendszer jelent. 

– Június közepén megnyílt a 42. Szegedi Nyári Tárlat a Reök Palotában, ami az egyik legjelentősebb hazai seregszemle. Itt szintén a kiállítók között szerepel. Mi a célja a nyári tárlatnak?
– Ha azt mondjuk, hogy Szegedi Nyári Tárlat, akkor egy lokális, szegedi kiállítás jut eszünkbe, Szeged környéki képzőművészek alkotásaiból. Azonban a Reök Palota kulturális intézményben évente váltakozik a Szegedi Nyári Tárlat illetve a Táblaképfestészeti Biennálé. Mindkettő országos jelentőségű, országos kitekintésű pályázat. 

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az idei tárlatra hétszáz művel pályázott körülbelül százhúsz alkotó. Ezek közül az alkotások közül összesen százharminc szerepel a kiállításon, jobbára egy alkotótól egy-egy mű, néhányan jelentkeztek csak sorozattal. Ez a tárlat gyakorlatilag látleletet nyújt az országos képzőművészeti trendekről. A pályázatnak általában kitétele, hogy friss és új szemléletű műveket várnak, tehát gyakorlatilag az utóbbi két évben készült alkotásokkal lehet jelentkezni. 

– Ez a tárlat július 23-ig látható. Önnek milyen alkotása szerepel, mit lehet erről tudni?
– Akrilképem szerepel a kiállításon. Az én tematikám kicsit megint kötődik a fényhez, a címe is utal erre: „A világosság felé”. A kép meghatározó hatásmechanizmusa a sötét-világos ellentétre és azok árnyalataira épül.

– Jelenleg min dolgozik, készül-e következő kiállításra?
– Rendszeresen járok a műterembe. Festek is, illetve otthon a számítógépen is készítem a grafikáimat. Mostanában visszatekintettem a húsz-harminc évvel ezelőtti munkáimra és olyan kollázsaimat találtam meg, melyeket ’91-ben készítettem – hát, ez nem ma volt. Tervezem, hogy ezeket, ha lesz olyan alkalom, akkor kiállítom. Ha nem is egy valós kiállításon, de egy internetes felületen, hiszen ezeknek a nagy része még nem volt publikálva. 

Természetesen mindig vannak pályázati kiírások is, de én nem feltétlenül eszerint dolgozom, hanem próbálok folyamatosan foglalkozni egy-egy témával. A festményeim témája mostanában a rétegek. Ebben a témakörben 2015-ben már volt egy önálló kiállításom Budapesten, az Artézi Galériában. 

Podcast-csatornánkat az Apple-termékeiden bárhova magaddal viheted. Kövess minket ott, vagy a Spotify-on!