Pénelopé története a Gyulai Várszínházban

– Hogy talált rá Margaret Atwood Pénelopeia című regényére, mint színpadra adaptálható alkotásra?
– Sokat olvasok, így vannak meghatározó találkozások, amelyek nyomokat hagynak bennem. Bizonyos színdarabok és regények elolvasásuk után is intenzíven foglalkoztatják rendezői képzeletemet, akárcsak a Pénelopeia. 2006-os megjelenése óta vártam, hogy valamikor színpadra fogalmazhassam ezt a ragyogóan megírt vallomást. Most jött el az idő, most adottak a körülmények.

– Mi fogta meg, mi foglalkoztatta Odüsszeusz hátrahagyott feleségének történetében?
– Lenyűgöznek az erős akaratú, intelligens és kiszámíthatatlan női alakok. Számos rendezésem épült már vulkanikus természetű asszonyok mindent elsöprő történeteire. Odüsszeusz hátrahagyott feleségének, a sokat tűrt Pénelopénak a históriája épp ilyen. Újra és újra megkísért, én pedig nem tudok neki ellenállni. Ezért rendeztem meg 2010-ben a Homérosz és Márai Sándor szövegeiből, valamint Claudio Monteverdi barokk operájából összeállított Odüsszeusz hazatérése című előadást a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban. A temesvári produkció nem csak felhasználta az eposzi történet homéroszi vonatkozásait, de túl is lépett azokon. A sajátos vízióban megvalósult alkotás Pénelopé és fia, Télemakhosz visszaemlékezésein keresztül rajzolta meg Odüsszeusz alakját és rombolta le a mitikussá növelt hős képét. Az Atwood által megírt különleges mítoszadaptáció a Hádész fogságában őrlődő Pénelopé történetének modernkori visszhangja és tükröződése, ugyanakkor a 12 szolgálólány életét követelő gyilkosság miatt érzett bűntudat és fájdalom kivetülése is. Az írónő ezen aspektusokat járja körbe, kitágítva a homéroszi elbeszélés elhallgatott pillanatainak színpadi terét és idejét.

– Kik az alkotótársai, kik segítenek elképzelései színpadi megvalósításában?
– Mivel az előadás magyar-macedón-lengyel koprodukcióban készül, ezért állandó munka- és alkotótársaimon kívül rendezői elképzeléseim megvalósításában fontos szerepet tölt be a pesti bemutatónak helyet adó Harmadik Hely és a fesztiválpartnerek is, a „STOBI” Antik Drama Nemzetközi Fesztivál, a „BEZ GRANICE” Nemzetközi Színházi Fesztivál és a Gyulai Várszínház. A rendhagyó dramaturgiára épülő sokrétű történetet három virtuóz színésznő kelti életre: Varga Gabriella, Orbán Nelli és Bajkó Edina. Verbális és nem-verbális színpadi jelenlétük összhangját mozgásbeli, vokális és instrumentális tehetségük teszi még teljesebbé. Az összművészeti alkotás zenéjét Kovács Adrián zeneszerző jegyzi.

– Tulajdonképpen nemzetközi koprodukcióban hozták létre az előadást, hogyan került ebbe a történetbe a Gyulai Várszínház?
– Minden nemzetközi együttműködésben megvalósuló előadásunk számára igyekszünk egy magyarországi fesztivált is megnyerni. A Gyulai Várszínház és a Maladype Színház régi és hűséges partnerei egymásnak. Szövetségünknek több emblematikus előadás köszönheti létrejöttét. Elég, ha csak a 2017-ben nagy sikerrel bemutatott Csongor és Tündét említem. Ahogy a Gyulai Várszínház és Fesztivál korábbi igazgatójával, Gedeon Józseffel, úgy a posztot jelenleg betöltő Elek Tiborral is megértjük egymást, hasonló az értékrendünk. Nagyon inspiráló, hogy egy ilyen különleges ősbemutató kapcsán ismét együtt alkothatunk.