Sok vagy kevés

Az MLSZ illetékeseinél elszakadt a cérna. Valamiért ismét téma lett a szövetségi kapitányok fizetése, repkedtek havi szinten a több tízmilliós összegek, és a szövetség ezt megelégelve a két ünnep közötti szabadságok ellenére vette a fáradságot egy közlemény megjelentetésére. Ebből ez a lényeg: „Ismételten szeretnénk egyértelművé tenni, hogy a szövetségi kapitányok a sajtóban közkézen forgó összegeknek negyedét-ötödét sem keresték. A jelenlegi elnökség működése alatt, 2010 óta nem volt olyan szövetségi kapitánya a magyar válogatottnak, akinek a havi fizetése elérte volna a 10 millió forintot. A további valótlan állítások miatt fontos azt is ismételten egyértelműsíteni, hogy – az álhírekkel ellentétben – az egyes kapitányok fizetése között nem volt érdemi különbség, és az MLSZ minden kapitány munkáját a megbízatása kezdetétől annak befejezéséig folyamatosan honorálta anyagilag. Az MLSZ nem várja el senkitől, és nem engedi meg, hogy szerződés és fizetés nélkül végezze a munkáját.”

Egy mondat igényel magyarázatot: annak idején elterjedt, és

még ma is hallani, hogy Dárdai Pál ingyen dolgozott a válogatott mellett

– az MLSZ ezt is cáfolta most. A többi világos: egyetlen kapitány sem keresett tízmilliónál többet havonta, sőt, annyit sem, amiről nem tudom, kinek a számára megnyugtató hír. Aki a magyar átlagos kétszázezer forint körüli jövedelemből él, valamint belegondol a magyar labdarúgás eredményeibe és állapotába, az alighanem nyel egy nagyot, hiszen elképzelni sem tud ekkora összeget. Aki viszont ismeri a futball világát, az pontosan tudja, ennyiért komolyabb szakember tárgyalni sem ül le, az európai piacon ez bizony aprópénznek számít a szakmában.

Nehéz megmondani, nálunk mi a sok, és mi a kevés. A magyar állam a becslések szerint évente 60-70 milliárdot költ közvetlenül a sportágra az egész országban – ehhez képest csak a Barcelona éves költségvetése eléri a 150 milliárd forintot. Ha innen nézzük, nevetséges tétel – de nézhetjük onnan is, hogy a futballunk hét-nyolc éve még csak álmodni sem mert ennyi pénzről, ám ennek ellenére nyoma sincs sikeres kluboknak, eredményes válogatottnak, piacképes tehetségeknek, pezsgő profi és amatőr futballkultúrának.

A pénz ugyanis nem megoldás, csupán eszköz: ha nem társul tudással, szürkeállománnyal, hozzáértő munkával, önmagában nem sokat ér. Ez az adósság a fontos, a kapitány fizetése emellett eltörpülő, mellékes kérdés.