Tekergő tekerők

Saját tapasztalataim is erősítik a békéscsabai autósoktatók véleményét, miszerint sok biciklis rosszul tudja a szabályokat: olyan egyirányú utcákba is behajtanak, ahol nincs kiegészítő tábla, ezzel pedig komoly balesetveszélyt okoznak. Tudjuk, az autósok kontra kerékpárosok ,,háborúban” nincs békekötés, maximum tűzsszünet, ráadásul többen időnként egyik, máskor pedig a másik táborba tartozunk, ugyanakkor tény: a kerekezők időnként össze-vissza kacsáznak még egy olyan, kerékpárút-hálózattal jól ellátott városban is, mint Békéscsaba.

Az elmúlt időben egyik kedvencem az a kerékpáros volt, aki egy forgalmas kereszteződésben totál szemben jött velem, miközben én az egyirányú utcából balra próbáltam kikanyarodni. Nem is nagyon értette, miért dudáltam rá és az igazi gond ez, valószínűleg ilyen a napi rutinja. De az is furcsa volt, hogy amikor szerdán este – az amúgy gyér forgalmú csabai belvárosban – elsétáltunk egy hamburgert enni a gyerekeimmel: négyszer kellett félreállnunk egy járdán kerekező felnőtt miatt, miközben egyébként a második oldalon kihalt kerékpárút vezetett. Nem értem, hogy erről a járdán történő biciklizésről miért nem lehet leszokni, semmi keresnivalója ott egy felnőttnek: tessék a bicikliúton hajtani, vagy ha az nincs, akkor az úttest szélén.

Ilyenkor mindig azon gondolkodom, milyen példát mutatnak ezek a felnőttek a gyerekeiknek: akikre a nyári szünetben gyakorlatilag kora reggeltől késő estig lehet számítani és nemcsak kerékpáron, hanem rolleren, elektromos rolleren is. Nem véletlenül búcsúzott azzal nagyobbik lányom osztályfőnöke is az évzárón: arra kér mindenkit, csak ésszel, körültekintően közlekedjen! Tudom, nagy közhely, hogy mindenkit hazavárnak, mégis igaz.