1 órája
Tényleg vannak véletlenek? Vagy mégsem?
Kétféle ember létezik: van, aki hisz a véletlenekben és van, aki nem. Én inkább az utóbbiak közé tartozom, noha véletlen egybeesésekkel mindenki találkozik az élete során.
A napokban valakivel éppen egy elvontabb témát vitattunk meg, és azon tűnődtünk, hogy vajon hol van a határ ebben a kérdésben. Van egy nagyon érdekes terület a tudomány és a spiritualitás között, amit a modern pszichológia egyik meghatározó alakja, Carl Gustav Jung szinkronicitásnak nevezett el. A svájci pszichiáter és pszichoanalitikus a fogalmat a véletlen események és azok jelentősége közötti kapcsolatként definiálta, vagyis amikor azt érezzük, hogy ez nem csupán véletlen. Mindenkivel történt már valószínűleg hasonló eset, hogy például gondolt valakire és egyszer csak megjelent vagy kiválasztott – látszólag véletlenül – egy filmet vagy zenét és úgy tűnt, mintha a saját életéről szólna.
Forrás: shutterstock
A „véletlen egybeesésekre” nem nagyon lehet felkészülni
Magam is párszor megtapasztaltam már ezt az érzést, de valahogy az utóbbi időben mintha gyakrabban előfordulna. Legutóbb például a kolléganőm egy olyan interjújára jutottam el, ahová amúgy nem lett volna lehetőségem, mert másik programom volt. Az utolsó pillanatban viszont lemondták, így mégis el tudtam rá menni, még ha igazából csak néhány fotó készítése miatt kellett ott lennem. A beszélgetés alatt azonban olyan dolgokról is szó esett, melyek elég komolyan érintettek korábban, ha csak közvetetten is. Ezek szerint valamiért mégiscsak ott kellett lennem abban az órában. A mai napig nehezen tudom ezeket a szituációkat az én viszonylag racionális gondolkodásommal felfogni.
A véletlenek sorozata voltaképpen jót jelent?
Jung egyébként azt mondta, életünk fordulópontjai során a szinkronicitások felerősödnek: voltaképpen így üzen számunkra az univerzum, hogy jó úton járunk. Bárhogy is, remélem, hogy valóban így van.
