Égőzés

Nagymamámon kifog az okostelefon, az internet, az érintőgombos mosógép, de nyolcvan felett ez teljesen természetes. A lányom már Alfa-generációs, biztosan boldogulni fog a laptoppal, a tablettel, meg az összes alkalmazással, pedig egyelőre csak könyv, meg ceruza van a kezében. Az én nemzedékem az elektronikus eszközök Bermuda háromszögének kóbor hajósa.

Bajba kerülünk, ha elszáll az internet

Akkoriban nőttem fel, amikor a digitális forradalom globális méreteket öltött. Egyik nap még a játszótéren bandáztunk, másnap már a világhálón, az interneten beszélgethettünk. Ez lehet az ok; ez jutott eszembe, amikor a munkahét egyetlen home office napján elszállt az internet a házunkban. A mobilomról kellett „táplálnom” a számítógépet, ami három kattintással megoldható. Nekem ez az attrakció egy órán keresztül tartott. Végül lett eredmény (internetkapcsolat, meg néhány szétfoszlott idegszál), de az odáig vezető út morgással kikövezett, feszültséggel teli káoszba torkollott.

Nyomkodtam-húzkodtam mindent össze-vissza a két kütyün, majd lesz valami alapon. Férfi kollégáim „örülhettek”, őket hívtam segítségül. Az erős, magabiztos, mindenhez értő nő úgyis csak illúzió. (Szerencsére.) Minden rosszban van valami jó. Lett segítőm, lett témám a jegyzethez, van min utólag nevetni. Vajon könnyebben begyújtottam volna az olajkályhába, a sparheltbe? Gyorsabban fényt adtam volna a petróleumlámpának? Vagy (meg)égettem volna magam, mint amikor a három kütyü segítségével, kínlódva izzítottam be „a világot” az összkomfortos szobámba?