Belesimult tízenéves szívembe a Gara

Az álmos, bicikliktől kóválygós, galambszigetes főtér helyett napok óta zenétől, élettől lüktető, impulzív tömegkavalkád fogad a Szent István téren munkába menet. Végigpásztázom a fiatalokat és lendületesebben tekerem tovább a biciklim. Mosolyogva merülök el a gondolataimban, lelket simogató nosztalgia lesz úrrá rajtam. Eszembe jut fiatalságom, az, hogy milyen szépen simult bele tizenéves szívembe a „Gara”. 

Hazánk legnagyobb középiskolás fesztiválja már a kilencvenes, kétezres években is hatalmasat szólt Csabán. A sors kegyeltjének éreztem magam, hiszen hatosztályos gimnáziumi tanulóként már 13 évesen ott feszíthettem a barátaimmal a nagyok között a fáklyás felvonuláson. Teli tüdőből énekeltük a kampánydalt, amit a mai napig fújok. (Persze, már csak a porszívó, felmosófa karolása közben.) Ugyan a piros norbis pólóm réges-rég szétfoszlott, de emlékeim élesek. A garabonciás „őrület” öt napja évtizedekkel ezelőtt is magába sűrített egy komplett élménycunamit. 

Rengeteg program a Garabonciás napok sűrűjében

Mára még több könnyűzenei koncert, szabadegyetemi előadás, előadói est, kiállítás, sportvetélkedő bújik meg a fesztivál sűrűjében, ennek dacára az emblematikus kampányprogramok sem veszítettek értékükből. A mai nap is ugyanúgy hosszúnak, berekedősnek ígérkezik, mint 26 éve. Este eldől, kit emelnek a legmagasabbra, ki valósíthatja meg programját. Addig is: bulizzatok, vetélkedjetek, ötleteljetek, énekeljetek, álmodjatok! Vigyétek tovább a lángot, a hagyományt. Hajrá ifjúság!