Szellemes

Ha az ember rákattan a horrorfilmekre, fennáll a veszélye annak, hogy a hétköznapokban is szellemnek gondol bizonyos embereket, főleg, ha a családtagjai is ezt erősítik benne. Nálunk valamelyik délután került szóba egy kutyáját reggelente sétáltató jellegzetes idős férfi, akiről feleségem és lányaim váltig állították: ők sosem látták még. Jöjjön, aminek jönnie kell: hétfőn reggel már 6 órakor felhúztuk a rolót és mindenki bámulta az ablakot, vajon tényleg elsétál-e előttünk. Ötven percnyi felesleges ablaknézés után már éppen kezdtem elhinni, hogy halottlátó lettem, amikor hallom, a feleségem felsikolt: szeme sarkából kiszúrta a szóban forgó férfit. Az úriember is hallotta valószínűleg a sikolyt, de bandukolt tovább. Én viszonyt megnyugodtam, hogy egyelőre nem hülyültem meg és szellemlátó sem lettem. P. R.