Fagylalt

A hajléktalan vagy annak tűnő férfi szívesen üldögélt kerekesszékében a fagylaltozó mellett. Szerette nézni a nyüzsgést, a jövés-menést, s persze kíváncsian figyelte, ki milyen ízt választ magának. Pénze persze nem volt vagy nem erre szánta a meglévő keveset, így ő sosem vásárolt. Egy kora délután viszont az egyik eladó egy dupla adag fagylalttal lepte meg: sokan szemtanúi voltak a kedves jelenetnek, mellyel mosolyt csalt a kerekesszékes arcára. És nem csak az övére, hanem azokéra, is, akik szemtanúi voltak, mindjárt derűsebb lett ez a délután. Ugye tényleg nem kell sok ahhoz, hogy egy kicsit jobbá tegyük a másik ember, így saját napunkat is?