Enni kell, inni muszáj

Ezeréves camping biciklijével jött szembe velem jó barátom, Jani Csabán, a Szőlő utcában. Nem volt messze tőlem, bőszen tekert, de nemigen közeledett. Én gyalogoltam, szerintem nagyobb sebességgel. Azért csak odaértünk egymáshoz. Jani komám campingjének kormányán egy üres, retrószatyor volt. Üdvözöltük egymást, és rákérdeztem, hova tart. Gondoltam, hogy nem túl távolra, mert akkor rámegy az egész napja, hogy odaérjen. „Megyek kenyérért. Mert enni kell, inni muszáj.” Ehhez is messzebb kell viszont tekernie, mert a törzshelyünk a közelben bezárt, és kisbolt sincs már az utcában, pedig kettő is volt. Ami viszont állandó, az a camping bicikli és a szalagfüles, csíkos szatyor. Meg Jani jókedve.