Békési birkanyírókat hívnak más megyék juhtenyésztői is

A birkanyírók csapatban dolgoznak, és egy átlagos napon reggel hét ­körül kezdenek. Jellemzően a gazdák biztosítják a hajtáshoz és a juhok befogásához szükséges embereket, valamint ők terelik be a karámba is az ­állatokat. Itt aztán a nyírást végző emberek egyesével szabadítják meg bundájuktól a juhokat.

– Egyedül tartjuk meg, és nyírjuk a birkákat, ugyanúgy a földön, mint az ausztrál vagy épp az angol nyírók, ahogy ezt a filmekben is látni. Vannak úgynevezett asztalos nyírók, de mi csak egyszerűen leültetjük az állatot a földre, megtartjuk és megnyírjuk – mondta el Rácz László, aki már több évtizede foglalkozik birkanyírással.

Illusztráció: MTI

Ma már nem ollóval, hanem elektromos gépekkel dolgoznak. A legtöbb helyen ezekhez van áram, de ahol nincs, azt is megoldják: saját aggregátort visznek magukkal. A férfi­ elmondása szerint ezeket az eszközöket nem egy­szerű ­beszerezni, amit kapni, az nem elég ehhez a munkához, ami meg jó lenne, az megfizethetetlen. Ők orosz gépekkel dolgoznak, ezek pont a középutat jelentik.

Kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, a munkaidő attól függ, hogy mekkora a nyáj. Egy körülbelül háromszázas csoportnál általában délután négyre végeznek. Ha nagyobb a létszám, akkor később, de délután hat körül azért befejezik a nyírást. Az ár megegyezés kérdése, ez a juhok létszámától is függ.

– Egy százdarabos állománynál ötszáz forint körül alakul az ár, nagyobb nyájnál ez kevesebb, azt mondanám, hogy átlagosan egy állat nyírása háromszáz-négyszáz ­forint. Sajnos egyre kevésbé kifizetődő, pedig ez egy kifejezetten nehéz fizikai munka, és az eszközök, az utazás sem olcsó. De ha valaki meg akar élni, annak muszáj dolgozni­ – tette hozzá a nyíró. Rácz László­ szerint jelentős probléma, hogy a birkanyírás alulfizetett, és egyre kevesebben művelik.

– A fiatalabbak inkább elmennek a gyárakba, és mivel ez egy szezonális munka, nem hagyják ott az állásukat a nyírásért. Bért pedig nem tudunk emelni. A nyírók egyre öregednek és fogynak. A brigádomban változó a létszám, most hatan vagyunk. Három-négy évvel ezelőtt a csapat még idősebb asszonyokból, férfiakból állt, körülbelül hatvanas volt a korosztály. Ők már kiöregedtek, most olyan negyven körüliek dolgoznak velem – árulta el a férfi. Tapasztalata szerint már olyan kevesen vannak, hogy az a gazda, aki nem keres időben a nyírásra embert, az a szezonban már nem, vagy csak kifejezetten nehezen talál szabad nyírót. Véleménye szerint egy-két éven belül még rosszabb lesz a helyzet.

– Mi országszerte járunk nyírni, de azért Dunántúlra már nem jellemző, hogy ­elmegyünk. Most is több helyről kerestek, hogy menjek, mert nincs nyíró, vagy akiket ­hívott a gazda, azok csak ­kevesebben mentek el. De mindenhol sajnos nem tudunk ott lenni – zárta a beszélgetést a férfi.

Ne süljön bele a gyapjúba

Egy birkáról átlagosan hét kiló gyapjú jön le, de ez a fajtától is nagyban függ. A gyapjú a gazdáké, akik jellemzően kül­földre, felvásárlóknak adják el, nagyságrendileg háromszáz forintos kilónkénti áron. Az állatnak egyébként azért fontos a nyírás, hogy nyáron ne legyen melege, ugyanis ha nincs megnyírva, az nagyon megviseli a jószágot. Régebben­ meg az is közrejátszott, hogy a gyapjút sokkal több mindenre használták a hétköznapi életben, mint manapság – árulta el Rácz László.