2020.02.22. 11:29
Irányt mutatnak az ősök felkeresésében Battonyán
Egyre népszerűbb hazánkban a családfakutatás. Sok emberben felmerül az őszinte kíváncsiság és több kérdés: vajon honnan származunk, kik voltak az őseink, hol éltek, mivel foglalkoztak, élnek-e még olyan rokonok valahol a távolban, akikről nem tudunk? Aki felkutatja a családfáját, sok felvetésre kap választ.
Az a bizonyos táska, amely felkeltette Éva kíváncsiságát. Azóta kutatja a család múltját, mióta rátalált a darabra /A szerző felvétele/
A Fodor Manó Helytörténeti Egyesület pontosan ezért hirdetett családfakutató klubot, segítenek megtalálni a válaszokat a kérdésekre. Balázsné Szabó Erzsébet elnök elárulta, programjukra a vártnál is többen jelentkeztek.
– Sokakat izgat a múlt, az, hogy őseik honnan származnak, hogyan éltek. Az érdeklődők az első alkalommal elméleti ismereteket szerezhettek nálunk. Megismerkedtek a családfakutatás forrásaival és az anyakönyvvezetés hazai történetével, valamint bepillanthattak az anyakönyvek online kutathatóságának a lehetőségeibe is. Szabó Tünde és Ancsin Alex sok praktikus, gyakorlatias információt megosztott a hallgatósággal. Az internetet is segítségül hívták, van számos hasznos adatbázis erre a célra – sorolta. Hozzátette, a klubfoglalkozáson megjelentek között voltak, akik már korábban elkezdték keresni őseiket, de többségük a segítségükkel lát, látott hozzá ehhez a hosszú, de rendkívül izgalmas kutatómunkához.
Ott volt az érdeklődök között Matuzik Istvánné Éva is. Arra voltunk kíváncsiak, mire kíváncsi, mennyire ismeri a felmenőit, mit tud a családja múltjáról?
– Kései gyerek vagyok, a nagyapámat se ismertem. Amikor kiderítettem, hogy Kunágotán halt meg 1952-ben, ez felvillanyozott, a sikerélmény lendületet adott. Már a nyolcadik generációnál tartok, az 1800-as évek elején – újságolta. Éva elmesélte, egy diplomatatáska tartalma volt, ami felcsigázta az érdeklődését.
– Ahogy már említettem, hiányosak voltak az ismereteim a családunk tagjaival kapcsolatban. Amikor a bátyámtól a kezembe került ez a táska, rádöbbentem, az anyakönyvi kivonatok, az egy pengős betétkönyv, a bizonyítványok, a fotók, az egyéb dokumentumok sokasága adhat nekem iránymutatást, kik is vagyunk mi. Nem volt kérdés: csatlakoztam a családfakutatók klubjához, ahol már az első alkalommal megmutatták az új, speciális keresési lehetőségeket, adatbázisokat. Eddig úttalan utakon bolyongtam, mára sok információval gazdagodtam. Segítenek a klubban, ha megakadok. Nem tagadom, felbuzdultam. Úgy döntöttem, ameddig kitart az érdeklődésem, a kíváncsiságom, kutatok tovább. Olyan ez, mint a káros szenvedély! Nem lehet abbahagyni – tette hozzá nevetve.
Fiai kezébe adja a családfát
Nem volt sok gyermek Matuzik Istvánné családjában se apai, se anyai ágon. Ettől még nem lett könnyebb a kutatás, de Éva bizakodó.
– A padlástérben őrizgetett családi kincseket rejtő táska a múltunk egy kis szelete. A családfakutató klubban kapott segítség mellett használom a világháló nyújtotta lehetőségeket is. Az a tervem, hogy amikor végzek, majd az eredményt a két fiam kezébe adom; rájuk bízom családunk múltját, a családfánkat.
