A személyes megismerésben hisz a békési képzőművész

A beszélgetést a lakás nappalijában kezdtük, ahová megérkezve egy képzőművészeti cunami zúdult rám. A falakat szinte tapétaként borították be az alkotó festményei, a szekrényekről, asztalokról közönségként figyeltek minket a művész által készített szobrok. A Mutasd meg a könyvespolcodat, megmondom ki vagy! című játék alapján már rögtön az elején tudtam, hogy a szakma nagymesterével lesz dolgom. Albumoktól, szakkönyvektől, vázlatoktól roskadoztak a polcok.

Örökölte az esztétikai érzéket

Miután szülei elváltak, Görgényi édesapja 1956-ban disszidált az Egyesült Államokba, ahol egy fotóműhelyben takarított, szinte nyelvismeret nélkül. Ott egy nap besegített az ügyetlen fotósoknak, amire a főnök is felfigyelt, így az idősebb Görgényi el is dobhatta a porszívót, alkalmazták a cégnél. A karrierje pedig úgy megindult felfelé, hogy egy év múlva saját laborja lett. Később felfigyelt rá egy szemklinika Miamiban, ahol szintén munkát ajánlottak neki, és a 60-as évekre már nemzetközi díjakkal zsebében folytathatta a munkát. A 70-es évekre az Egyesült Államok és Kanada egyik legjobb mikrofényképészeként ismerték. Először készített a retináról térhatású felvételt.

Görgényi édesanyja kozmetikusként dolgozott, egyedül nevelte fiát négyéves korától kezdődően. Az asszony gyermekét sokszor magával vitte a Körös-partra, ahol egy marék agyag már megihlette a művészpalántát, és elkészültek az első alkotások. Később, a középiskolás, útját kereső Tamás mellett támogatóan, türelmesen állt.

Általános és középiskoláit Békésen végezte. Sokat köszönhetett Gyökössy Lajos festőművész rajztanárnak, aki képzőművész szakkörbe megszerettette a rajzolást és a festészetet. Jelentős szerepe volt a plasztika megkedveltetésében Mladonyiczky Béla szobrászművésznek, akinek szakkörében mintázott.

Segédmunka volt a belépő

A felemás eredményű középiskola után Görgényi Budapestre költözött, ahol a Képzőművészeti Kivitelező- és Iparvállalatnál helyezkedett el segédmunkásként, a keramikus műhelyben. – Abszolút semmi gyakorlati érzékem nem volt, de rendkívül jók voltak a kollégák, rengeteg dolgot megtanultam tőlük. Segédmunkásként így lehetőségem volt a Képzőművészeti Alap szakkörébe járni, ahol Matzon Frigyes lett a mesterem – mesélte a művész kellő, jó kedélyű öniróniával tanulmányai kezdetéről.

A segédmunka így egy útlevél volt a képzőművészeti karrierhez. Görgényi az ötnapos munka mellett folyamatosan tanult, képezte magát (Dési Huber István Képzőművész Kör, József Attila Szabadegyetem). Jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahová először nem jutott be, így a Szegedi Tanárképző Főiskola felé fordult, ahová fel is vették, földrajz-rajz szakra.

Az első jeles mindent megváltoztatott

Beszélgetésünk ezen a ponton áttért egy komolyabb hangvételbe, ami pontosan tükrözte Görgényi Tamás karrierjének következő állomásait. – Vérszemet kaptam, az első főiskolai jeles szigorlatomtól kezdve szárnyakat kaptam. Megjött a tudásszomj, rengeteget olvastam, minden kiállítást megnéztem. A létező összes szakkörre eljártam. A rajz szakon egyetlen négyesem volt, a többi jeles. Tele voltam hittel, önbizalommal – részletezte. Ez a lelkesedés vezetett odáig, hogy a képzőművész mára három diplomát, számos egyéni és országos kiállítást, alkotótábort is magáénak tudhat, illetve tanárként rengeteg diákot készített fel.

Nem lehet két dimenzióról másolgatni

A műtermi látogatás második szakaszában Görgényi Tamás egy rögtönzött tárlatvezetést tartott. Akvarellek, rajzok, terrakották, tervek kísértek minket. Egy elütött őzről készült festményhez érve elmondta, hogy még a baleset helyszínén papírra vetette az állatot. Itt magyarázta el, hogy ő nem híve a fotóról történő másolásnak, abban hisz, hogy az alkotás tárgyát személyesen is látni kell. – Nincs ilyen, hogy fotó, csak látvány után. Aki tényleg tud rajzolni, annak 2-3 óra alatt ott van az a portré – hangsúlyozta.

Miközben az alkotásokról beszélt többször is kiemelte legfontosabb mestereit, Fischer Ernőt, Patay Lászlót, Bráda Tibort, Gyökössy Lajost, Mladonyiczky Bélát és a már említett Matzon Frigyest. Elmondása szerint a szakmaiságuk és türelmük járult hozzá leginkább ahhoz, hogy a szakmában megállja a helyét, és a tűz, ami benne égett, tovább lángoljon.

A szenvedély a hobbi alapja is

Beszámolt hobbijairól is, amit a lakásban felsorakoztatott relikviák, tárgyak illusztráltak. Jobbra egy vaskos mamutcsont nehezedett egy ásványokkal teli szekrényre, balra a tengerből összegyűjtött rákok, csigák, kagylók köszöntek vissza. A műteremben központi szerepet kapott másik szenvedélye, a sakk is, elmondása szerint több fiatalt is felkészített már versenyekre. Első pillantásra káosz uralkodott, ám a művész bemutatta, hogy minden munkát tárol, és a készülő alkotásokat komoly rendszerben tartja.

Rajzpedagógiai munkáját több mint negyven évig folytatta, szinte valamennyi iskolatípusban( nevelőotthon, általános iskola, gimnázium, tanító és óvóképző főiskola). Szakköröket, továbbképzéseket és erdélyi távoktatást is végzett. Főiskolai docensként ment nyugdíjba.

Beszélgetésünk zárásaként kitértünk a koronavírus-járvány időszakára. Görgényi Tamás a vészhelyzetet leginkább otthon töltötte, alkotással, olvasással, és természetesen sakkozással.

Névjegy:

Született: Békés, 1944. január 8.

Tanulmányok:

1963-64: Dési Huber István Képzőművész Kör, Budapest

1964-68: Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, földrajz-rajz szak, Szeged

1969-71: József Attila Tudományegyetem, földrajz szak, Szeged

1976-79: Magyar Képzőművészeti Főiskola, rendkívüli tagozat, Budapest

Díjak:

1989 – Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete kiállítása, Békéscsaba – III. díj

1991 – Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete kiállítása, Jászberény – II. díj

1997 – Gizella Napok, Veszprém – III. díj

2000 – Esélyegyenlőségi Fesztivál, Budapest – I. díj